Misztikus ősi templom a kunhalmon

A Zeleméri Csonkatorony, a legendák hordozója.

Nemrégiben, mikor otthon jártunk, egy hirtelen ötlettől vezérelve elugrottunk a Zeleméri Csonkatoronyhoz is a családdal. Amint odaértünk, azonnal eszembe jutottak a gyerekkoromban hallott legendák, amelyek még különlegesebbé tették ezt a helyet.

Rég jártam erre, pedig életem első kirándulása is ide vezetett, amikor Böszörményből vonattal utaztunk az osztályunkkal a templomromhoz. Vagy 7 éves lehettem, és az a gondolat, hogy a föld alatt alagút lehetetett egykor, mely Böszörményt és Zelemért összekötötte, nagyon izgatta a fantáziámat. Ahogyan a szerelmi legendák és a kísértő szellemek is.

Most a dombra felfelé sétálva mérhetetlen nyugalom kerített hatalmába, a kunhalom körül aranylóan ringatózott a búza, a helynek pedig volt valami misztikus kisugárzása.

A Zeleméri templom egy kunhalomra épült.  A kunhalom „olyan 5-10 m magas, 20-50 m átmérőjű kúp, vagy félgömb alakú képződmény, amely legtöbbször víz mellett, de vízmentes helyen terült el, s nagy százalékban temetkezőhely, sírdomb, őr- vagy határhalom volt.” (Györffy István néprajzkutató)

A gyerekeknek persze azonnal elmeséltem mindent, amit a helyről tudtam, legelőször a föld alatti alagútról, aminek a legenda szerint a kiindulópontja pont az általános sulink melletti templom volt, a böszörményi körgyűrűs utcaszerkezet közepén.

Ez a föld alatti alagútrendszer kötötte össze a böszörményi és a zeleméri templomot, illetve elfutott egészen Bagotáig, de hallottam olyat is, hogy Böszörményt Kállóval is összekötötte. Kálló volt a böszörményi hajdúk első lakhelye.

A böszörményi templom, a feltételezett alagútrendszer központja.

Az alagútrendszer Porcsalmy Gyula: Boda Katalin című regényében is megjelenik, lányrablással és „veres lovagokkal” (kereszteslovagok) megspékelve, ezt már évekkel később olvastam, mikor a könyvet újra kiadták.

Hogy kik építették és miért az alagutat, mindmáig rejtély maradt, ahogyan a létezésére, feltárására vonatkozóan sincsenek tudományos bizonyítékok. Egyesek szerint még a honfoglalás előtti időkből valók, és misztikus, régi pogány szentélyeket kötnek össze, mások a kereszteslovagoknak tulajdonítják ezeket.

Bár a létezésük nem elfogadott, a legendák és a szájhagyományok őrzik az alagutak történeteit. Emlékszem, a suliban a szünetekben micsoda pusmogásokra adtak alkalmat azok az esetek, amikor arról meséltek a gyerekek, hogy beszakadt a pincéjük alja és alatta milyen beláthatatlanul mély lyuk tátongott.

Egykori iskolám.

Ilyenkor mindig egy kis borzongással vegyes kíváncsisággal sétáltam haza a templom mellett az órák után.

Ugyanilyen izgalmasak a szerelmi legendák is, melyek már közvetlenül Zelemérhez kapcsolódnak. Eszerint nemcsak templom, hanem vár is állott egykoron Zeleméren, ahol a a 15. században rácok laktak és itt élt  Brankovics György szerb fejedelem is, aki a törökök elől menekült az országba.

Ő jegyezte el a gazdag rác, Vaszil lányát, Mariczát, akinek szépsége messze földön híres volt. Így nem csoda, hogy az idősödő rác vezér, Daniló is szemet vetett a lányra. Egy alkalommal meglepte a vár bástyáján éneklő Mariczát, aki hogy tisztességét megőrizze, inkább a halált választotta, és levetette magát a magasból, magával rántva a vezért is.

Maricza azonnal szörnyet halt, a vezér lábtöréssel megúszta.

A hazatérő apa szörnyű bosszút állt Danilón, a lányát pedig a holdfénynél eltemette. A várat porig rombolták,  Maricza pedig azóta is itt kísért  a halála évfordulóján.

Ami viszont már nem legenda, hogy a középkorban Hajdúböszörmény határában több falu létezett, köztük Zelemér is, amely a honfoglalás idején is lakott lehetett.

A Bocskai téri református templom, mellette egykori iskolám. Most 2 suli működik itt, mikor idejártam, még egy intézmény volt.

Az első kis templomot az Árpád-korban építették, valószínűleg Szent István azon rendeletének következtében, melyben arról rendelkezett, hogy minden 10 falu építsen egy templomot. Ez a templom mindössze 25-30 fő befogadására volt alkalmas, és a hívők állva hallgatták végig a miséket.

Ez a templom a tatárjárás (1241-42) ideje alatt pusztult el, ahogyan a település is elnéptelenedett.

A település a 13. század második felében benépesedett, ekkor épült meg az új templom.  A szentély, a hajó és a torony együttes hossza kb. 26 méter, a hajó szélessége 6,6 méter volt. A  torony valószínűleg őrtoronyként is funkcionált.

A török időben a zeleméri templomot kétszer is feldúlták. Először Hasszán, temesvári basa rabolta ki és gyújtotta fel a falut 1564-ben, de az 1570-es években a lakosság visszatért és újraépítette a települést.

A végleges pusztulás kezdetét a 16. század végén kezdődött: Gázi Giráj krími tatár kán seregével egész Északkelet-Magyarországot feldúlta, emberek ezreit pusztította el és vitte rabságba.

Ma a zeleméri templomból csak egy 18 méter magas torony és az északi fal egy része maradt meg. A templomrom 1907 óta műemlék. 1938-41 között Csiha Antal és Sőregi János tárta fel, alapfalait társadalmi munkával tették bemutathatóvá 1972-ben.

A városi erdő jelzett turistaútja vezet Hajdúböszörmény legrégibb műemlékéhez, a Zeleméri Csonkatoronyhoz, mely a várostól délkeletre, 10,5 km-re, Debrecen és Hajdúböszörmény között található. Autóval a 35. számú főútról néhány perc alatt elérhető; Bodaszőlő felé létérve közelíthető meg.

Szép napot!

Anikó