Mesebeli egyutcás falu, a gasztrokalandok és a lelassulás „Mekkája”

Kincsként tündöklő falu a magyar Mediterráneumban, ahol fordítva számozzák az utcát.

Nemrégiben néhány napot Baranyában töltöttünk, ahol talán csak egyszer jártam korábban, az is csak egy futó kaland volt, így igyekeztünk a néhány napban minél jobban megismerni ezt a megyét, ahol a banánfák, fügebokrok, szelídgesztenyék láttán  elkapott minket valami mediterrán életérzés. (No és elég meleg is volt.  🙂 )

Tőlem szokatlan módon kicsit felkészületlenül érkeztünk erre a pihenésre, csak a szálláson található ajánlóra támaszkodhattunk: egy kiadós vártúra, és fürdőzés után így jutottunk el Palkonyára, amiről szinte csak azt tudtuk, hogy hazánkban elsőként Európa Kultúrális faluja lett.

No meg azt, hogy a mi vidékünkön is van egy Palkonya, igaz, az Tisza vezetéknévvel, így aztán kicsit úgy éreztük, mintha hazamennénk.

„Lassulj le, ez itt Palkonya!”

Köszöntőnek nem rossz, gondoltuk, mikor kissé felpörögve begurultunk a kocsival a faluba. Ahogy kiszálltunk az autóból, azonnal tücsökzene és egy cica fogadott minket.

Fura, de amióta nekünk is van egy macskánk, – ő Grafit, az antiInsta, antifotogén cicánk – azóta jobban csapódnak hozzánk a négylábú „tigrisek”, ez a cicó jelen esetben hű társunk volt palkonyai sétánk során.

Palkonya  (egyetlen) utcájáért nem győztem rajongani, a közel egységes házacskák, csinosan karbantartott udvarok elvarázsoltak.

Azonnal tudni akartam minden erről a helyről.

Igazi hol volt, hol nem volt település, mint a mesében:  a történelem során többször támadt fel hamvaiból. Palkonyát először 1296-ban említik az oklevelek.

Aztán több tulajdonos, rablás, pusztulás és újjáépülés után török uralom alá került, bár a lakosság jelentősen megfogyatkozott, olyannyira, hogy a törökök kiűzése után a falunak már csak 8 háza, és 20 lakosa volt.

Az 1730-as évektől települtek be a községbe német és szerbhorvát családok, több hullámban. (A második világháború idején a német svábságot kitelepítették, helyükre magyar családokat költöztettek. Ma békésen élnek együtt a nemzetiségek.) Ebben az időszakban létesült a plébánia, és ezt a kort őrzik a sváb parasztházak is.

A piros tetejű körtemplom egyes feltevések szerint törökkori alapokra épült.

A szocializmus idején elnéptelenedő falunak számított, ezért maradhattak meg a  régi házak, és nem épültek a helyükre azok a tipikus kockaházak. Szerencsére még időben védetté nyilvánították őket, amit tábla is jelez a házak falán.

Ahogyan műemlék a girbe-gurbán hullámzó pincesor is.

A közösségi herbakert illatozó fűszernövényeit közösen gondozzák, és a közösségi alkalmakkor használja majd a falu. A csodás kis ökokert a horgásztóra néz. Van itt egy széllel és napenergiával működtetett szárító is, ami egy helyi lakos találmánya.

Csiripelő madarak, fűszerillat, gondosan ápolt udvarok és valami határtalanság, mindez olyan kellemes hangulatot áraszt, hogy fotózni is elfelejtek sokszor. Csak sétálunk, és hagyjuk, hogy elcsendesedjen bennünk a rohanás.

Szóval Palkonya egyszerűen elvarázsol, már egy séta is feltölt ebben a kis faluban, melynek honlapja rendkivül profi.

Palkonya manapság gasztrofalu, tele színvonalas vendégházakkal, borpincékkel, kiemelkedő minőségű lakásétteremmel (PalKonyha), és cukrászdákkal (Nóra Porta, Cuki), és rendezvényekkel (Ördögkatlan Fesztivál Hangulatban, Pünkösdi Nyitott Pincék).

Ha azonban ezeket is látni, kóstolni, érezni akarjuk, nem lehet csak úgy beesni a faluba, ekkor ugyanis csalódni fogunk, a lassulás ezekre is igaz, nem folyamatosan üzemelnek, be kell jelentkezni, cserébe viszont személyre szabottan kaphatjuk a kedvességet.

Az eseményekről itt tájékozódhatsz, szállásról, ételről, italról itt.

Forrás:

Wiki

palkonya.hu

Szép napot!

A bejegyzés  saját képeket tartalmaz. Ha tetszett a bejegyzés, megköszönöm, ha megosztod másokkal is. Köszönöm, hogy meglátogattál, térj be máskor is, érdekes inspirációkkal, egyszerű receptekkel, könnyen kivitelezhető ötletekkel várlak. ♡

A blog Facebook oldalához ide kattintva csatlakozhatsz.