gyerek,  Spóroló

Gyerekkorunk játékai: gumizás és a többiek

Az egész úgy kezdődött, hogy a fonalakat pakolva, egy  hirtelen ötlettől vezérelve, áthúzós, madzagos játékot akartam játszani a lányommal. Tudjátok, melyik az? Neve nem volt, nem emlékszem rá, csak hogy vég nélkül játszottuk. Ez:

1

És nem tudta, mi az! Persze rögtön előjött a gumizás, és a többi játék is: pl. a Bagdadban, ülnek az arabok az ablakban, szárított levelet sodor a szél… Van még, aki tudja ezeket? Ezek a kiszámolók, ugrálók szájról szájra terjedtek, és szünetekben ezt játszottuk: …titi neo neo tititi óbendzsófix! 🙂

Így aztán itt volt az ideje, hogy megtanítsam, hogyan kell ezeket játszani, már amelyikre emlékeztem!

Alig vártunk, hogy kicsöngessen, és a napköziben, az órák szünetében gumiztunk.

P1190125

Kell hozzá egy 3-5 méter hosszú gatyagumi, összekötve, és minimum 3 játékos (Persze ezek hiányában a székláb is megtette, ha nem volt kivel játszani, például otthon).

Az alaphelyzetben ketten egymással szemben állva, kis terpeszben áll, bokájukon átfut a gumi. Ezek között, vagy ezekre kell ugrani és vannak áthúzások is. Vannak pályák, ezeket kellett megcsinálni: boka, lábszár, térd sorrendben. Mindenki addig csinálja, míg nem ront, ekkor jön a következő.

A tapsolós játékok közé tartozott a Bagdadban, és az Óbendzsófix is. 🙂 Nagyon szuper volt a hullahoppozás, és a Hipi-hopi is: ezt a játékot a  bokánkra kellett húzni, és a gömböt ugrálva forgatni, a másik lábbal pedig átugrani.

A labdajátékok közül a labdaiskola és a kiütős volt a kedvencünk.

A labdaiskolát fal mellett játszottuk, a játék lényege az volt, hogy a feladatsorban a labda elkapása egyre nehezedett.:

Először két kézzel a falhoz dobtuk, majd elkaptuk.

Falhoz dobás közben tapsoltunk egyet.

Falhoz dobás közben elöl-hátul tapsoltunk, majd elkaptuk a labdát.

Falhoz dobás közben gombolygattunk a kezünkkel.

Falhoz dobtuk a labdát, majd pattant egyet a földön és elkaptuk.

Egyik lábunkat megemelve, az alatt falhoz dobtuk a labdát, majd elkaptuk.

Pofozós: gyorsan egyszer, majd kétszer, stb. a falhoz ütöttük a labdát, majd elkaptuk.

Mindegyikből 8 osztály volt, vagyis először egyszer, majd egymás után kétszer, majd háromszor, stb. kellett az egyes feladatokat megcsinálni. Ha valaki hibázott, a következő játékoson volt a sor.

https://www.facebook.com/astuces.ca/videos/530995053691293/?hc_ref=ARQqhMRicTGYQR59XEkWtCi2rxTAsDG-ggOxMCBjRB1dwu93uqrT5kSdvViLZvTWxHk

Meg persze játszottunk Kő, papír, ollót, és ha rossz idő volt, Ország, várost, és Amerikából jöttem-et és malmoztunk.

Persze szuper jó egy kis nosztalgiázás is, mert az ember lánya újra kisiskolás lesz ezektől a játékoktól :-), de emellett rendkívül olcsó, és szórakoztató módjai a gyerekek fejlesztésének, mert közben fejlődik a  szem-kéz, szem-láb koordináció, a nagymozgás, és a gyerekek mozgásigényét is kielégítik. Úgyhogy itt a szünet, elő a gumival, labdával, madzaggal. 🙂

Még több tapsolós játék itt:

Gyerekkorunk játékai: tapsolós játékok

Sok-sok kinti játék:

Retro szabadtéri játékok

Még több retro játék:

Milyen volt gyereknek lenni a 80-as években?

Szép napot!

A bejegyzés saját képeket tartalmaz. Ha tetszett a bejegyzés, megköszönöm, ha megosztod másokkal is. Köszönöm, hogy meglátogattál, térj be máskor is, érdekes inspirációkkal, egyszerű receptekkel, könnyen kivitelezhető ötletekkel várlak. ♡ A blog Facebook oldalához ide kattintva csatlakozhatsz.

No Comments

  • Erzsébet Brunner

    Szia! Szép idők voltak és nem volt szükség fejlesztő pedagógusra sem,mindenki igyekezett felzárkózni.

    • Rácz Anikó

      Szia Erzsébet! Igen, tényleg. Az a jó ezekben a játékokban, hogy észrevétlenül fejlesztettek is, miközben tényleg jól szórakoztunk 🙂

    • Emőke Cserge

      Erre én egy kicsit másképp emlékszem.A mi iskolánkban volt A,B,C osztály….és a Korrekció azaz a D.
      Én az A-ba jártam,ott volt a legmagasabb a követelmény,a B-ben kevésbé és így tovább.
      A D osztályba kerültek az ilyen-olyan okok miatt gyengén tanulók.IV.osztály végére felmérték újra a képességüket,azaz,hogy kit mennyire sikerült felzárkóztatni,és szétosztották a többi osztály között.

  • Fruzsina Ármós

    Áthúzós, madzagos: Mifelénk macskabölcsőnek hívták, és minden figurának volt külön neve, mint a gumiban, egyre emlékszem csak sajnos, a szarkalábra, az talán a legutolsó, úgy is néz ki, mint egy madár lába 🙂
    És nem hagynám ki a felsorolásból az ugrálókötelet! Mi olyat játszottunk, hogy ketten hajtották, egy ugrálta át, és közben azt mondogattuk, Rózsa, Szegfű, Ibolya. El volt döntve, melyikünk melyik, és akinek a nevénél rontott az ugráló, az volt a soron következő.

  • Erzsébet Brunner

    Pedig akkor sem volt több idő a gyerekre(ránk)mert a mi szüleink is dolgoztak.Sajnos sokan hiszik azt ,hogy csak pénzért lehet tanult,kedves,okos gyereke az embernek,pedig az nem pénzbe kerül,pont semmibe!

  • animama

    Szeretettel adom tovább Neked a Liebster Award vándordíjat és sikeres írásaidhoz gratulálok: Nagymami 2 blog.

    • Rácz Anikó

      Jujj, de szuper! Nagyon szépen köszönöm! 🙂 Nagy megtiszteltetés és kedvesség, hogy a blogra gondoltál! Más bloggerek elismerése különösen jóleső érzés! Még egyszer köszönöm szépen! 🙂

  • Cecilia

    Kedves Anikó!

    Nagy élvezettel olvastam ezt a bejegyzésedet. Különösen a labdaiskola tetszett, mert azt én is sokat játszottam gyerekkoromban (hatvan évvel ezelőtt). Próbáltam felidézni, hogy az unokákat megtanítsam, de csak nyomokban sikerült, most nagyon örülök, hogy tudom rekonstruálni. Egy mondóka is motoszkál a fejembe, ami ezt a játékot kísérte, de nem vagyok benne biztos, hogy ehhez tartozott: Egyelőre, két-kettőre, három-hatra, hat-kilencre, üsd ki tízre, tizenegyre, egy a falra, tíz a földre,levegőbe. Rémlik valakinek?

    Cecilia, Régiségeknek blog

    • Rácz Anikó

      Kedves Cecília! Nagyon szépen köszönöm! 🙂 Én is imádtam ezeket a játékokat, és a gyerekeimnek is tetszenek, ezért nem szabad, hogy teljesen elfelejtsük őket. A mondókát én már nem ismerem. De hátha mások megírják! Szép napot: Anikó

  • Emőke Cserge

    Húhahúha:-D
    Sosem hittem,hogy valaki emlékszik rajtam kívül ezekre:-D
    Ántákátészu flóóóóre,ománe….:-D
    És a Bagdadban nagy nap van-nak a refrénje?:-DDDD
    És az úttörőtáborban tanult remek dalok a többi “pajtástól”……….és gumizni is nagyon szerettünk és hipihopizni,meg volt tiki-taki is ami a gyerek ujját verte szét ha nem volt benne profi:-)
    És sorolhatnám…és mindig elfoglaltuk magunkat és le voltunk kötve és mindenki sportolt és együtt voltunk és nem unatkoztunk pedig akkor nem volt tablet,meg internet meg telefon,nemhogy okos még vezetékes is csak a csókosoknak….
    Jaj,úgy örülök a bejegyzésednek!

    • Rácz Anikó

      Én örülök és köszönöm, hogy elolvastad. 🙂 Tényleg nagyon szuper dolgok voltak, és a mai nézőpontból szinte hihetetlen, hogy mindenféle telefon, autók, számítógép nélkül is működött minden. Persze nem rossz dolgok ezek, de csak akkor, ha nem helyettesítik a sétákat, társasozásokat, beszélgetéseket, esőben ugrálást, hógolyózást, kertben szaladgálást, a játékot és a személyes kapcsolatokat. 🙂 Szép napot!

  • Adrienn Baloghné Csöndör

    Valaki emlékszik még pontosan, hogy jöttek a gumizásban az ugrások? Kislányom hét éves és szívesen megtanítanám neki. Még lehet én is beszállnék 🙂 imádtam. Olyan izmos volt a lábunk…

    • Rácz Anikó

      Van egy kis videó a bejegyzésben, abban van néhány ugrás, ez elkezdeni hátha segít, vagy ettől talán beugranak a dolgok.Szép napot!:-)

  • Csémi Gabi

    És a huszizásra emlékszik valaki? Hívták husz-huszozásnak, kocsérozásnak, kocsizásnak is. Lányok játszották, ketten. Megfogták egymás kezét keresztezve (jobbal a jobbat, ballal a balt), és körbe forogtak, nagyon gyorsan.
    Ezeket a mozgásos játékokat játszottuk, nem voltunk sni-sek, diszlexiások, hiperaktívak…

    • Újhelyi Zsuzsanna

      Annak nálunk sörgés volt a neve. Gyere, sörögjünk!

      Az elsokent emlitett fonalas jatek pedig a macskabolcso.

      Engem az dobbentett meg, hogy bar akkor nem volt internet stb., ezeket az idetlen mondokakat pl. a pacsizashoz az orszag minden vegeben ismertek a gyerekek. Hogy lehet ez???

      • Rácz Anikó

        Köszi! 🙂 Mi a nagyobbaktól tanultuk ezeket, gondolom, így terjedt. Hogy országon belül hogyan, azt nem tudom. 🙂

        • Csémi Gabi

          Azért nem minden terjedt egységesen az országban, erre sokszor a szot üdülőben jöttünk rá, összeverődött gyerekek az ország minden részéből. Nekem a legemlékezetesebb, amikor hívtak játszani, én mondtam, mindjárt, csak húzok dorcit. Miiit? – kérdezték. Nálunk Baranyában dorkónak, dorcinak hívták a tornacipőt…

          • Rácz Anikó

            Igen, többféle változat is van, de biztosan azért, mert szájról szájra terjedt. Nálunk is dorkó. 🙂

  • Edward Wong

    A labda iskola mondókája nálunk így szólt:
    Egyet dobtam ( minden osztálynál eggyel nagyobb a szám)
    * csattintottam ( ekkor tapsolsz amíg a labda nincs a kezedben)
    * gyűrűt húztam ( úgy teszel a kezeddel)
    * fonalat fontam ( gombolygatás)
    * hátam mögött csattintottam
    * lábam alatt csattintottam
    * megfordultam ( saját tengelyed körül )
    Az első osztályt sikeresen kijártam! ( szótagolás közben nagyon gyorsan pattogtattuk a labdát )

  • Virág Kas

    Én kicsit idősebb vagyok, de ezeket majdnem mind játszottuk. Az ugrálókötelezés lehetett egyedül, ketten, többen. Ez utóbbinál egy méretes kötelet hajtott 2 személy és annyi ugrált benne amennyi belefért. Valami ilyesmit énekeltünk, és csináltunk is: mackó, mackó ugorjál, seregjél, forogjál, emeld fel a kezedet, érintsd meg a földet, mackó, mackó ugorj ki.
    Játszottuk még a: Beültettem kiskertemet a tavasszal kezdetű fogócskázással társuló kőrjátékot is.
    Mi a kidobósat kőrben játszottuk.
    Majálison, ami egész napos volt, nem volt kullancs,- volt zsákban ugrálás, lepényevés, kötélhúzás, számháború.

    • Rácz Anikó

      Köszönöm, hogy megosztottad. Nagyon jó kis játékok ezek, érdemes a gyerekeknek is megmutatni. 🙂

Leave a Reply

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük