
Milyen volt gyereknek lenni a 80-as években?
Te mit mesélsz a gyerekeidnek?
Ma az ebédre készülődve a gyerekeknek az volt a feladatuk, hogy krumplit pucoljanak. Persze először nem volt túl nagy lelkesedés, de aztán eszembe jutott, hogy valahogy én is olyasforma koromban tanultam meg a krumplipucolást, mint a lányom.
Az első krumplim elég szögletesre sikeredett, persze késsel hámoztuk a burgonyát, így hirtelen ötlettől vezérelve elvettem a lányom kezéből a krumplihámozót, és kapott egy kést, amivel elkezdhette a zöldség tisztítását.
Megszületett az ő első szögletes krumplija, közben pedig mesélni kezdtem, milyen volt az én gyerekkorom, mivel játszottunk, mit ettünk, minek örültünk.

Neeeee, szóval már én is nosztalgia topicot indíthatnék, sose gondoltam, hogy ezt is megérem! 🙂
Tényleg teljesen más világ volt, rengeteget játszottunk, és valahogy mindig kint voltunk, télen-nyáron. Az utca tele volt gyerekkel, aztán estig bandáztunk az utcán, a szülők csak akkor láttak minket, ha enni hazamentünk.

Telefon nem volt (csak keveseknek vonalas), tévé sem mindig, ha igen, az is fekete-fehér. (Nálunk csak a szomszédban volt színes tévé, és ha valamilyen jó rajzfilm volt, szinte az összes gyerek odagyűlt az utcából, és együtt bámultuk a színes csodát.
A fiúk fociztak, a lányok lábtangóztak, gumiztak, vagy ugróiskoláztak.
Nagyon szerettük a labdaiskolát is, bár a szomszédok nem feltétlenül örültek a falhoz pattantós játéknak.
Ha megszomjaztunk, az utcai kutakból ittunk, ahol a fiúk jól lelocsolták a lányokat.
Ha elegen voltunk, körjátékokat játszottunk, de imádtuk a kiütős játékot is: két csapatot alkottunk, és labdával kellett egymást eltalálni.
Az Adj, király katonát legtöbbször a fiúk játszották a lányok ellen nálunk, de kihagyhatatlan volt a Kelj fel, Jancsi, vagy a Cipőd fogj játék.
Ha éppen letten voltunk, folyton macskabölcsőt játszottunk, de imádtuk a tapsolós játékokat is:
“A szere-szeretőmet szere-szere-ti egy szere-szerecsen törzsfőnök,
ki ele-elefánton tova-lovagol, és buzo-buzogánnyal lő.
A füli-füliben két kari-karikája, s szeme-szeme szikrát szór,
és úgy hívják hogy, Csam-Csam Nyam- Nyam Mister Hakapeszik Móricka! “
A spóromozás (simizés) közben bepörögtünk, mint a propeller. Tudjátok, ez az a játék, amikor szembeálltok egymással, keresztben megfogjátok egymás kezét, és a lábakat csúsztatva pörögni kezdtek. Csak a súlyviszonyokra nem ártott vigyázni.
„…titi neo neo tititi óbendzsófix!” 🙂
Nem tudom, Ti hogy voltatok vele, de nyaranként mi rengeteget tollasoztunk, szerintem órákat elvoltunk ezzel, ahogyan a hipi-hopival, vagy a hullahoppozással is.
A macskabölcsőhöz csak egy fonal kellett.
A napköziben, vagy sutyiban óra közben amőbáztunk,
vagy akasztófáztunk, és ha ezért beírtak az ellenőrzőnkbe, kaptunk otthon rendesen, mert a tanárnak igaza volt.
Voltak közös dalaink, amiket mindenki tudott és énekelt is, még ha mára némelyik megfakult, és érvényét veszítette kissé: A börtön ablakában, Áll egy ifjú nyírfa, Ha jó a kedved, Erdő szélén házikó, Hegyek-völgyek között no meg az orosz dalok.
Sokat társasoztunk: Ki nevet a végén, malom, Gazdálkodj okosan, Torpedó, sőt, még Rulettünk is volt. 🙂
Nem hiányozhatott a Rubik kocka, amit szinte senki sem tudott kirakni, a Bábel torony, és a tologatós kirakók sem. Ezeket én nagyon imádtam.
Nagyon divatosak voltak a gyűjtemények. Gyűjtöttünk:
- takarékbélyeget: nekem egyforintosokkal volt tele, Makk-Marcival, de voltak, akiknek 10-es, 20-as bélyege is volt, na, ők igazán menők voltak.
- Donald rágós papírt, ami nemcsak illatos volt, de még egy jópofa képregényt is tartalmazott.
- szalvétát,
- kártyanaptárat.
Amit imádtam, az a Bedeco kakaó volt, és a Sió őszibaracklé, a Négercsók, no meg az 50 filléres tejpor, ami azonnal összeszedte az összes nyálunkat.
Felsős nagylányként a kék Limara deo volt a kedvencem, amivel igen menő voltam, akárcsak a dipómmal (diplomatatáska), mert szinte minden felsős ilyennel járt a suliba, és a nylon iskolaköpenyt is kigomboltuk – legalábbis iskolába menet mindenképpen. 🙂
A kacsintós pénztárca, és a négyszínű toll is szupermenőség volt.
Visszagondolva, tényleg hihetetlen kor volt, és a mai szemmel, mai gyerekeknek érthetetlen világ is ez. Mindenesetre örülök, hogy ekkor lehettem gyerek.
Még több retro játék, játékok leírása:
Gyerekkorunk játékai: gumizás és a többiek
Szép napot!
Ha tetszett a bejegyzés, megköszönöm, ha megosztod másokkal is. Köszönöm, hogy meglátogattál, térj be máskor is, érdekes inspirációkkal, egyszerű receptekkel, könnyen kivitelezhető ötletekkel várlak. ♡
A blog Facebook oldalához ide kattintva csatlakozhatsz.