Piros csodabogyók, nemcsak megfázásra

Őrző-védő növény az egészség szolgálatában.

A hétvége  szúrós növények társaságában telt, úgy is mondhatnánk, hogy  őrző-védő fajokkal volt dolgunk: ha ezeket a telekhatárra, kerítéshez ültetjük, nincs az a tolvaj, akinek kedve lesz beugrani hozzánk, de ezt a védelmet érthetjük arra is, hogy ezen növények termése védi az egészségünket.

Szóval csipkebogyót és homoktövist szedtünk a lányommal, mert valahogy ez a tevékenység a női munkákhoz sorolódott nálunk, holott nem kevés véráldozattal, és küzdelemmel jár a tűzpiros bogyók és a narancssárga golyócskák megszerzése. Mert egyik bokor sem adja ám könnyen a termését.

Szerintem a mai szőke hercegek inkább lemondanának Csipkerózsikáról, és más lányok után néznének, ha ezzel a bokorral kellene megküzdeniük.

A csipkerózsa,  gyepűrózsa, vagy kutyarózsa vörös termése, a csipkebogyó magas C-vitamin tartalma mellett vasat, magnéziumot,  és A-, B- és K-vitamint is tartalmaz.

Gyepűrózsának egyébként azért nevezik, mert elődeink a gyepűt=határt védték vele. A kutyarózsa  elnevezés pedig onnan ered, hogy a rómaiak a veszett kutya harapásának kezelésére használták, bár ezt a hatást a tudomány később nem igazolta.

A bogyókat szárításra, teának már most is lehet szedni, ezt Pető Gabi doktornőtől tudjuk, aki nem mellesleg fitoterapeuta is.

A Pannával leszedett kosárnyi csipkebogyót otthon megmostuk, majd a végeit levágtuk. Ha valaki valamilyen relaxációs tevékenységre vágyik, akkor ezt nyugodt szívvel ajánlom.

Mindenki nyugodjon le, és dolgozzon fel egy kosárnyi csipkebogyót!

A leszedett bogyókat nem érdemes tartogatni, mert hamar tönkremennek, befüllednek, megpuhulnak akár már másnapra, harmadnapra is.

Ha végtelenítettük (:-) ) a  csipkét, két lehetőségünk van türelmünk, és mazochista hajlamunk szerint: megszáríthatjuk a bogyókat, de készíthetünk csipkehúst is.

Ha csipkehúst szeretnénk, a bogyókat ketté kell vágnunk, majd a kis szőrös magokat ki kell szedni. A hecsedli azonban belülről is szúrós, úgyhogy ezt a műveletet csak gumikesztyűben ajánlom elvégezni.

Legújabb tapasztalatom, hogy érdemes kötényt is felvenni a művelethez, mert ezek a le-lehulló szőrös magok nem átallanak a pólón is áthatolni, erős kényelmetlenséget okozva gyomor és hasi tájékon is.

A szárításnál egy fontos szabály van: a hőmérséklet ne menjen 60 fok fölé, mert ekkor sérül a növény C-vitamin tartalma.

Korábban sütőben szárítottam, amit úgy csináltam, hogy bemelegítettem a sütőt 60 fok körüli hőmérsékletre, majd kikapcsoltam , és beletettem a szétterített bogyókat. Amikor lehűlt a sütő, ismét melegítettem, majd a kikapcsolt sütőbe került ismét a csipkebogyó, egészen addig, míg zörgősre nem száradt.

Most elektromos aszalóban szárítottam.

A megszáradt bogyókat, csipkehúst tiszta, száraz befőttesüvegbe szoktam tenni, de lenvászon zsák, vagy papírzacskó is jó, ha száraz, hűvös helyen tudjuk tárolni.

Tea úgy készül belőle, hogy hideg, vagy langyos (50 foknál alacsonyabb hőmérsékletű) vízbe áztatjuk a csipkebogyót. Ha bogyósan szárítottuk, akkor kissé meg kell roppantani a termést.

Míg a tea elkészül, órákra van szükség, de cserébe erősíti az immunrendszerünket, jó máj- és epebajok, magas vérnyomás esetén, és állítólag az egyik legjobb zsírégető növény.

A legjobb, ha este kezdjük el áztatni a csipkebogyót, és reggel isszuk meg a teát.

Mivel Máté nagyon szereti, a suliba ilyen teát fog vinni, egy kis mézzel, citrommal ízesítve.

 Védelemre felkészülni! 🙂

Szép napot!