Préselt virágos könyvjelző

Kiránduláson gyűjtött virágok, könyvekbe zárva.

Valahogy az emberben úgy rögzült, hogy, ha kirándulás, akkor az azt jelenti, hogy jó messzire elutazunk, aztán ott addig megyünk, még a lábunk bírja.
Pedig sokszor nem kell messzire menni, sőt, még elutazni sem, a közelben levő rét, mező, esetleg tavacska is kiváló lehetőség egy könnyed kikapcsolódásra. Erre jöttünk mi is rá, amikor Laurával kiegészülve elindultunk a Polgár határában lévő tavas, füves területre, majd a Hejőkürtön lévő rétre.

Távcsővel, és növényhatározókkal felszerelve indultunk neki a rétnek, hiszen ez egy kis gyógynövény felismerő túra is volt, na meg igyekeztünk mindent meghatározni, ami az utunkba került: növényeket, bogarakat, madarakat.
Jobbára fényképeztünk, csak mérsékelten gyűjtögettünk, persze, csak a védett területen kívül.

A tavat fürkészve rögtön felfedeztük a hattyúkat, szárcsákat, és a fürdőző vadkacsákat. Máté persze rögtön bogarászni kezdett: rengeteg rovart talált, amik azonban túlságosan fürgék voltak ahhoz, hogy meghatározzuk őket.

Az első utunkba eső gyógynövény a ragadós galaj volt, ezt onnan lehetett megismerni, hogy horgas tüskéivel finoman belekapaszkodik az ember bőrébe, ruhájába.

A pásztortáskát szerintem mindenki ismeri, gyerekkorunkban gyakran rázogattuk az oviban, csörgőként használva a növényt.
A pásztortáska virágos hajtását tudjuk a gyógyászatban felhasználni: vérzéscsillapító (orrvérzés, bélvérzés, menstruáció), gyulladáscsökkentő, görcsoldó, fájdalomcsillapító.

A következő felfedezett a lila virágú orvosi füstike volt, amit az epe gyógynövényeként ismerhetünk.

Közben elérkeztünk egy olyan szakaszhoz az úton, ahol a magasfeszültségű vezeték keresztezte azt. Alaposan meglepődtünk, hogy mennyire feltöltődtünk a vezetékek alatt, mindenkinek bizsergett a bőre, ha hozzáértünk.
Egyszer csak Máté felfedezte, hogy a rét csupa hab. Tanácstalanok voltunk, mi lehet az, így a megfejtés még váratott magára.
A tejoltó galajt korábban sajtkészítésnél is használták, de ez ugyancsak gyógyhatású.

Miután a határozókönyvbe préselt növényekkel és kavicsokkal teli zsebekkel hazaértünk, a növényeket rögtön prés alá helyeztük, (vagyis került rá néhány lexikon), és rögvest nekiestünk a további növényhatározásnak.

Kinyitottuk az összes határozókönyvet, nyitva volt vagy 6 Google ablak, de így sem sikerült meghatározni a képekről éppen kiszaladó rovarokat.

Viszont nem haboztunk megtudni, mi volt az a hab a réten. Hát ki nem találtam volna, hogy ez is egy rovar műve, a tajtékos kabóca tajtékzik erősen, igaz, nem mérgében, a kabócalárvákat védi a hab kikelésig. Népiesen a nyálhabot kakukknyálnak is nevezik.

A gyönyörűen lepréselt virágokból pedig szuper könyvjelző készült: lamináló fólia közé rendezve, laminálva, majd szalagokkal díszítve a kirándulás emlékeként.

Szép napot!