Egy méh szemével is láthatjuk a világot a tudományos agrojátszóházban
Egynapos program: interaktív kiállításokkal, parksétával, történelemmel és zenével Martonvásáron. Ahol még az is kiderül, hogy a tudomány és a mezőgazdaság érdekes.
Régi tervünk volt már, hogy ellátogassunk Martonvásárra, megnézzük a kastélyt és csodálatos kertjét, amiről több ismerősünk szuperlatívuszokban beszélt korábban, így kihasználva a kellemes időt és a nyári szünetet egy egynapos kirándulást terveztünk.
Megmondom őszintén, az Agroverzum létezésével a neten szembesültem, miközben előzetesen a programokat, nyitvatartást és jegyárakat kerestem, és nagyon megörültem, mert a honlapja alapján elsőre szimpatikus lett.
Bár a megnevezése nem tűnik családbarátnak, – Tudományos Élményközpont, az MTA Agrártudományi Kutatóközpontjának Látogatóközpontja – de egy igazán tanulságos és szórakoztató napot töltöttünk itt, természetesen a kastélykertet is bebarangolva.
A látogatóközpont a Brunszvik-kastély melletti kiskastélyban van, amit egy üvegezett fogadótérrel egészítettek ki. A gyerekek azonnal jókedvűek lettek az óriási, plafonról lelógatott pattogatott kukoricák láttán: így már nem érezték maguktól távolinak a témát.
Ez ugyanis a mai valóság, kevés fogalmunk van arról, hogy az ételt, amit megeszünk, hogyan termeljük meg, hogyan kerül az asztalunkra.
Nemrégiben egy diákmunkáról szóló kis tudósítást láttam, ahol azzal zárták a hírblokkot, hogy vannak olyan területek, ahová nem találnak diákokat, ezek pedig a pont a mezőgazdaságiak.
Szóval a pattogatott kukorica betalált, bár leginkább azért kerültek ide ezek a kukoricák, mert az MTA martonvásári kutatóintézete állította elő az első hibridkukoricát – a pattogatni való is ilyen – Európában.
És ha már kukorica, akkor a bejáratnál van egy nagyon szemléletes bemutató is arról, hogy hogyan változott az évek alatt az emberiség létszáma és a kukoricafogyasztás.
És hogy ezt a tendenciát figyelembe véve, mennyi kukoricát kell majd megtermelni 2050-ben.
És itt jönnek elő először azok a nagyon fontos kérdések, amelyeket a jelen és a jövő kutatóinak és az emberiségnek meg kell oldaniuk, ha elegendő és megfelelő táplálékot szeretnének termelni: a globális klímaváltozás, a fenntarthatóság, a biodiverzitás krízis.
Mindezek kipróbálandó kütyükkel, játékokkal, társasjátékokkal, rendkívül szemléletesen, érthetően, ugyanakkor szórakoztató módon.
A földszinten a vásárlási szokásainkról kaphatunk tükröt, egy bolti részlettel, itt van egy foglalkoztató és biolabor is, amit megadott programokkal, bejelentett csoportok használhatnak.
A talajos erőpróba: homokos, vályogos és agyagos talajt vizsgáltunk.
Az emeleten megérthetjük mi az a klímaváltozás, és ennek hogyan van köze a mezőgazdasághoz, a talajhoz, a növényekhez, a kártevőkhöz.
Megismerkedhetünk a talajtípusokkal és a bennük található élőlényekkel: van egy kis homokozó, amiben elrejtve ott vannak a talajlakók, és amiket a homokba túrva lehet felfedezni. Igazi, kicsit borzongató meglepetés, amikor egy pajor kerül a kezünkbe.
A kiállítás során a növénynemesítés is terítékre kerül, ahogy a kártevők és mikroorganizmusok is.
Rengeteg kihúzható fiókkal, kis videóval, kirakóval, kis mezítlábas ösvénnyel, interaktív térképpel.
A gyerekek és a mi kedvencünk a talajos erőpróba volt, no meg a VR-szemüveg, amivel egy méh szemével láthatjuk a világot. No, azért a méheknek sincs túl könnyű élete.
Amikor Magyarországon – ahogyan a kiállítás során kiderült – a mezőgazdasági terület 3,7 %-án folytatnak környezetkímélő, ökológiai gazdálkodást,
amikor a kert, a földművelés, a mezőgazdaság nem tartozik a legnépszerűbb területek közé,
és amikor ezzel szemben egyre többen leszünk a Földön,
a klímaváltozás megváltoztatja a természetes élővilágot,
az édesvíz egyre nagyobb kincs lesz,
akkor igencsak szükség lesz olyan agrárszakemberekre, akik szembe tudnak nézni ezekkel a kihívásokkal, és arra is szükség van, hogy ezeket az összefüggéseket mindannyian ismerjük és megértsük.
Hogy a magunk módján tenni tudjunk gyerekeink, unokáink érdekében.
A kiállítás után jött egy szusszanásnyi pihenés az Agrobárban, aztán irány a Brunszvik-park, ahol a 11 állomásos kastélypark tanösvényen sétáltunk végig.
Egy-egy tájékoztató táblánál sokféle információ és játékos feladat is van, lesz majd ehhez egy telefonos app is, ami most még nem volt elérhető.
A kastély angolkertje az Öreg-tóval csodálatos. De ez és a Beethoeven Múzeum már egy külön bejegyzést érdemel.
Szép napot!
A bejegyzés SAJÁT képeket tartalmaz. Ha tetszett a bejegyzés, megköszönöm, ha megosztod másokkal is. Köszönöm, hogy meglátogattál, térj be máskor is, érdekes inspirációkkal, egyszerű receptekkel, könnyen kivitelezhető ötletekkel várlak. ♡
A blog Facebook oldalához ide kattintva csatlakozhatsz