család,  gyerek,  kirándulás,  öko

Egy méh szemével is láthatjuk a világot a tudományos agrojátszóházban

Egynapos program: interaktív kiállításokkal, parksétával, történelemmel és zenével Martonvásáron. Ahol még az is kiderül, hogy a tudomány és a mezőgazdaság érdekes.

Régi tervünk volt már, hogy ellátogassunk Martonvásárra,  megnézzük a kastélyt és csodálatos kertjét, amiről több ismerősünk szuperlatívuszokban beszélt korábban, így kihasználva a kellemes időt és a nyári szünetet egy egynapos kirándulást terveztünk.

Megmondom őszintén, az Agroverzum létezésével a neten szembesültem, miközben előzetesen a programokat, nyitvatartást és jegyárakat kerestem, és nagyon megörültem, mert a honlapja alapján elsőre szimpatikus lett.

Bár a megnevezése  nem tűnik családbarátnak,  – Tudományos Élményközpont, az MTA Agrártudományi Kutatóközpontjának Látogatóközpontja –  de egy igazán tanulságos és szórakoztató napot töltöttünk itt, természetesen a kastélykertet is bebarangolva.

A látogatóközpont a Brunszvik-kastély melletti kiskastélyban van, amit egy üvegezett fogadótérrel egészítettek ki.  A gyerekek azonnal jókedvűek lettek az óriási, plafonról  lelógatott pattogatott kukoricák láttán: így már nem érezték maguktól távolinak a témát.

Ez ugyanis a mai valóság, kevés fogalmunk van arról, hogy az ételt, amit megeszünk, hogyan termeljük meg, hogyan kerül az asztalunkra.

Nemrégiben egy diákmunkáról szóló kis tudósítást láttam, ahol azzal zárták a hírblokkot, hogy vannak olyan területek, ahová nem találnak diákokat, ezek pedig a pont a mezőgazdaságiak.

Szóval a pattogatott kukorica betalált, bár leginkább azért kerültek ide ezek a kukoricák, mert  az MTA martonvásári kutatóintézete állította elő az első hibridkukoricát – a pattogatni való is ilyen – Európában.

És ha már kukorica, akkor a bejáratnál van egy nagyon szemléletes bemutató is arról, hogy hogyan változott az évek alatt az emberiség létszáma és a kukoricafogyasztás.

És hogy ezt a tendenciát figyelembe véve, mennyi kukoricát kell majd megtermelni 2050-ben.

És itt jönnek elő először azok a nagyon fontos kérdések, amelyeket a jelen és a jövő kutatóinak és az emberiségnek meg kell oldaniuk, ha elegendő és megfelelő táplálékot szeretnének termelni: a globális klímaváltozás, a fenntarthatóság, a biodiverzitás krízis.

Mindezek kipróbálandó kütyükkel, játékokkal, társasjátékokkal, rendkívül szemléletesen, érthetően, ugyanakkor szórakoztató módon.

A földszinten a vásárlási szokásainkról kaphatunk tükröt, egy bolti részlettel, itt van egy foglalkoztató és biolabor is, amit megadott programokkal, bejelentett csoportok használhatnak.

A talajos erőpróba: homokos, vályogos és agyagos talajt vizsgáltunk.

Az emeleten megérthetjük mi az a klímaváltozás, és ennek hogyan van köze a mezőgazdasághoz, a talajhoz, a növényekhez, a kártevőkhöz.

Megismerkedhetünk a talajtípusokkal és a bennük található élőlényekkel: van egy kis homokozó, amiben elrejtve ott vannak a talajlakók, és amiket a homokba túrva lehet felfedezni. Igazi, kicsit borzongató meglepetés, amikor egy pajor kerül a kezünkbe.

A kiállítás során  a növénynemesítés is terítékre kerül, ahogy a kártevők és mikroorganizmusok is.

Rengeteg kihúzható fiókkal, kis videóval, kirakóval, kis mezítlábas ösvénnyel, interaktív térképpel.

A gyerekek  és a mi kedvencünk a talajos erőpróba volt, no meg a VR-szemüveg, amivel egy méh szemével láthatjuk a világot. No, azért a méheknek sincs túl könnyű élete.

Amikor Magyarországon – ahogyan a kiállítás során kiderült – a mezőgazdasági terület 3,7 %-án folytatnak környezetkímélő, ökológiai gazdálkodást,

amikor a kert, a földművelés, a mezőgazdaság nem tartozik a legnépszerűbb területek közé,

és amikor  ezzel szemben egyre többen leszünk a Földön,

a klímaváltozás megváltoztatja a természetes élővilágot,

az édesvíz egyre nagyobb kincs lesz,

akkor igencsak szükség lesz olyan agrárszakemberekre, akik szembe tudnak nézni ezekkel a kihívásokkal, és arra is szükség van, hogy ezeket az összefüggéseket mindannyian ismerjük és megértsük.

Hogy a magunk módján tenni tudjunk  gyerekeink, unokáink érdekében.

A kiállítás után jött egy szusszanásnyi pihenés az Agrobárban, aztán irány a Brunszvik-park, ahol a 11 állomásos kastélypark tanösvényen sétáltunk végig.

Egy-egy tájékoztató táblánál sokféle információ és játékos feladat is van, lesz majd ehhez egy telefonos app is, ami most még nem volt elérhető.

A kastély angolkertje az Öreg-tóval csodálatos. De ez és a Beethoeven Múzeum már egy külön bejegyzést érdemel.

Szép napot!

A bejegyzés SAJÁT képeket tartalmaz. Ha tetszett a bejegyzés, megköszönöm, ha megosztod másokkal is. Köszönöm, hogy meglátogattál, térj be máskor is, érdekes inspirációkkal, egyszerű receptekkel, könnyen kivitelezhető ötletekkel várlak. ♡

A blog Facebook oldalához ide kattintva csatlakozhatsz

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük