család,  gyerek,  inspiráció

Eszméletlen kirándulás 112 méter mélyen a föld alatt

A  világ 25 leghihetetlenebb látványossága közé választott tordai sóbánya lenyűgöző látnivaló Erdélyben.

Bevallom, megremegett a lábam,  miközben a Ferenc József galéria szintjéről lenéztem a Rudolf bánya hatalmas és eszméletlen ürege felé: a látvány lélegzetelállító volt.

A mélyben sócsodák, óriáskerék, csónakázótó: 13 millió év, a sóbányászok évszázados kézi munkája, és a mai kor építészete keveredik a sóbányában.

A tordai sóbánya új bejárata még nem sejteti, mit rejt a mélye: egy hosszabb (45 m) lépcsősoron a bánya vízszintes alagútjába jutunk, ahol a falak már sóból vannak, és a nedvességnek köszönhetően a az alsó részen sókristályokat találunk.

A nyári kánikulában hirtelen kifejezetten jól esett a bánya hűvöse, de nem árt azért kicsit felöltözni, mert a sóbányában 10-12 fok van.

Mint megtudjuk,  a tordai sókészlet 13 millió évvel ezelőtt képződött: lerakódott elszigetelt tengerek fenekén, majd tektonikus mozgások következtében tömbösült: a sóréteg itt kb. 1200 méter vastagságú.

A só kitermelését feltehetően a rómaiak kezdték el, bár  az első írásos bizonyíték a bányászatról 1075-ből származik. A tordai az egyik legjelentősebb sóbánya volt Erdélyben a 19. század közepéig, később viszont már nem volt eléggé hatékony az itteni kitermelés, és 1932-ben le is állt a munka a bányában.

Megmondom őszintén, nem irigylem az egykori sóbányászokat, akik az olajmécsesek fényénél, kalapáccsal, vésőkkel, csákánnyal felszerelkezve, csupán kézi erőkkel fejtették ki a sót.

Ők voltak a sóvágók: nekem most esett le ennek a szónak a jelentése. Volt ilyen nevű ismerősöm, és nem is gondoltam bele, valaha kik lehettek az ősei.

Kicsit megérezhetjük a sóbányászok életét a Névsorolvasás termében és a Gazdagok lépcsőjénél. A sóvágók falétrán, kötélen, kitermelő és közlekedési aknákon ereszkedtek a mélybe, előtte azonban névsorolvasást tartottak, és elmorzsoltak egy imát a sóból faragott oltár előtt.

Az 1700-as években épített,  fenyőből faragott Gazdagok lépcsőjén ereszkedtek a bányabejárathoz a nemesek, sóbánya tulajdonosok és a papok, akik a föld alatti miséket tartották.

1881-ben épített kiemelő szerkezet, melyet a lovasságból kiszolgált lovakkal üzemeltettek. A szüntelenül körbe-körbe haladó lovak nyoma belemaródott a sóba. Az egyetlen ilyen emelőszerkezet Európában, mely az eredeti helyén található.

Az 1200-as években a  só értékesebb volt, mint Erdély aranya, olyannyira, hogy a teuton lovagokat, a Balti-tenger fenegyerekeit szolgálatukért és hűségükért sótömbökkel fizették ki.

A két legnagyobb tárna a Rudolf, és a Terézia tárna, ezek a leglátványosabb helyek a bányában. Mindkettő megközelíthető lépcsőn: a Rudolf például 13 emeletnyi mélységben van, és az egyes szinteken a falba vésve látható, melyik évben zajlott azon a szinten a kitermelés.

Van lift is, de ezekre nagyon sokan várnak, akár 1-1,5 órát is,  így aki bírja a lépcsőzést, célszerű azt választani.

Az itteni mikroklíma gyógyító hatású, asztmásoknak, allergiásoknak kiváló, de mindenkinél pozitív hatással van a légutakra, így érdemes jó mélyeket lélegezni belőle.

A sószemcsék szinte láthatóak a levegőben. A gyógyhatáshoz kb. napi 4 órát kell a bányában tartózkodni, legalább egy héten keresztül.

A Rudolf tárna hatalmas: itt van egy óriáskerék, lehet bowlingozni, asztaliteniszezni, golfozni, van játszótér is és egy kis amfiteátrum is.

A kamra egyik – lekerített – oldalán só cseppkövek alakulnak ki: egy év alatt 2 centimétert nőnek, és amikor kb. 3 méteresre nőnek, leesnek a mélybe.

Igazi romantikus helyszín a Terézia tárna, amelyik harang alakú: 90 méter mély és 87 méter átmérőjű az alja. Itt, a föld alatti tóban csónakázni is lehet. A  0,5-8 méter mély tó közepén sódarabokból kialakult szigetet találunk.

A tárna falán található „sózuhatag” olyan, mint egy megfagyott vízesés.

Ami nekünk nagyon tetszett még, az a Visszhangok terme, itt aztán lehetett kiabálni. Állítólag nem egy lánykérésnek volt már a helyszíne.

A bánya bezárást követően a II. világháborúban légvédelmi búvóhely volt, majd sajtot érleltek benne a helyiek. A tordai sóbányát 1992-ben nyitották meg újra turisztikai, gyógyászati céllal, majd 2008-2009-ben felújították, így jött létre a mai állapota.


Gyakorlati információk:

A sóbányának 2 bejárata van, a régebbit mozgáskorlátozottaknak javasolják, mi az újabbnál voltunk, elég nagy tömeg volt, de viszonylag gyorsan beértünk a bányába. A sok turista nem tűnt fel az óriási bányában, egyedül a liftnél volt sor, de az hosszú. Idegenvezetés, illetve ismertető volt magyar nyelven is.

Az egyes attrakciókra (óriáskerék, csónakázás) az adott helyen lehet jegyet venni.

Parkoló kettő is van, fizetős mindkettő, az út szélén álló autókat megbüntetik.

A bejárat előtt bazár- és büfésor van, illetve nyáron sós strand is van a bánya közelében, ehhez külön belépő szükséges.

A további információ (árak, nyitva tartás) a bánya honlapján.


Szép napot!

A bejegyzés SAJÁT képeket tartalmaz. Ha tetszett a bejegyzés, megköszönöm, ha megosztod másokkal is. Köszönöm, hogy meglátogattál, térj be máskor is, érdekes inspirációkkal, egyszerű receptekkel, könnyen kivitelezhető ötletekkel várlak. ♡

A blog Facebook oldalához ide kattintva csatlakozhatsz.

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük