5 hétköznapi hagyomány, ami örömet okoz a családunkban

Közös hagyományokra szükség van, hiszen olyan dolgok ezek, amiket sohasem felejtünk el, amik elkísérnek minket az életünk végéig.

A hagyományok biztos pontot, kapaszkodót, nyugalmat jelentek a gyerekeknek, ami különösen fontos ebben a kelekótya világban, ahol globálisan az ünnepeink, közös hagyományaink is kicsit felejtőben vannak.

Ahol a gyerekek már ősztől többször belefutnak a télapóba, sőt, néha egyszerre többe is, aki az egyik családban december 5-én, a másikban, 6-án érkezik. Ráadásul az angolszász mesékben és a filmekben a télapó karácsonykor, a kéményen át hozza az ajándékokat, így aztán a karácsony kérdésében sincs egységes álláspont még egy ovis csoporton, vagy osztályon belül sem, így a gyerekek néha kicsit össze vannak zavarodva, és valahogy túl hamar tűnik el a varázslat és a gyermeki hit.

A hagyományos húsvét a városokban szinte teljesen eltűnni látszik, nem ismerük közös táncokat, zenéket, dalokat, és még a tévében is mindenki mást néz, már ha néznek egyáltalán tévét az emberek.

Emellett a sok kütyünek köszönhetően könnyebben eltávolodhatunk egymástól családon belül is, kevesebb a beszélgetés, az egymásra figyelés.

Szóval emiatt is nagyon fontosak a kapaszkodók, azok a hétköznapi hagyományaink, melyeket mi teremtünk meg magunknak, amiket rendszeresen megtartunk, és amit mindenki élvez. Nekünk ezek váltak be:

1. Közös mozi otthon

A péntek azért jó, mert akkor sokáig fennmaradhatunk, másnap ugyanis lehet húzni a lóbőrt – kivéve persze nekünk, felnőtteknek, akiket Grafit cica hajnalban ébreszt.

És persze azért is, mert ilyenkor van nálunk a közös filmnézés: olyan igazi kanapén elnyúlós, pattogatott kukoricás, vidám.

2.  Mézeskalács házikó sütése

Ez elmaradhatatlan november végi program: annyira jó ilyenkor érezni a sütő melegét, a levegőben terjedő fűszerillatot. Persze az első adag mézeskalács csak azért sül, hogy megehessük, máskülönben igencsak hiányosak lennének a házikók.

A díszítést tojáshabbal, színes cukrokkal oldjuk meg. Az egyik évben készült hozzá fenyőerdő, és apró kinderfigurák népesítették be a házikót.

3. Őszi kirándulás

Az őszi szünetben, vagy az egyik hosszú hétvégén mindig elmegyünk valahova kirándulni: kedvenc helyünk Noszvaj és Lillafüred, de megnéztük már Szarvaskőt, Szarvast, és túráztunk a Zemplénben is. Az ősz színei olyan varázslatosak, ha éppen szerencsénk van, még a nap is melenget kicsit. Séta közben gyűjtünk kavicsot, tobozt, makkot, gesztenyét, amikből aztán otthon készül valami közösen.

4. Közös barkácsolás

Havonta egyszer sort kerítünk valami közös kreatívkodásra, régebben általában én találtam ki, hogy mit csináljunk, manapság már gyakran a gyerekek kívánnak valamit.

5. Közös munka  a kertben

Lakásban lakunk, de van egy gyümölcsös kertünk a város határában, ahol közösen takarítjuk be a terméseket: leszedjük a homoktövist, almát, szilvát, barackot, leszüreteljük a szőlőt, leverjük a diót.

A kertben nincs wifi, tévé, szóval mindenféle civilizációs kütyü használhatatlan, így biztosan csak egymást szórakoztathatjuk. Mondjuk azzal, hogy énekelünk. Általában én előadom a gyerekkori slágereinket, előkerülnek így az űttörődalok, a Moncsicsi dal, de még a vegyész nóták is, amelyek közül idén az alumíniumedényes volt a menő. Rengeteget nevettek rajta, és bekúszott a fülükbe, még ha nem is akarták:

„Főzhetsz, melegíthetsz bennem éppen eleget, mert a fenekem átengedi a meleget,

És ha nem tudnád még a nevemet, a nevem alumíniumedény.

Al2O3 + H2O, tudja minden jól nevelt vegyész nebuló, hogy…

És itt kezdődik elölről.

Persze nemcsak én énekelek ilyenkor, ők is előadják az aktuális kedvencüket, ami idén a Pamkutya Despacito-ja volt. Aztán kölcsönösen elszörnyülködünk elámulunk egymás dalain.

Nagy kedvencük a Pamkutya, olyannyira, hogy mikor megtudták, hogy a legutóbbi Bloggerday-en ők is ott lesznek, azonnal kikönyörögték tőlem az aláírásukat. A történethez hozzátartozik, hogy én nem vagyok az az autogramkérős,  celebekkel szelfizős fajta. Szóval egész idő alatt azon kattogtam, hogy  fogom én ezt a kívánságot teljesíteni. De persze mindent a gyerekekért, így aztán még közös fotó is készült a kedvencekkel.

Szép napot!