Zöld tavaszcsalogató ajtódísz

Illatos kopogtató sok-sok zölddel.

A hétvége kertészkedéssel telt, elültettük a hagymát, megkezdtük a metszést, gereblyéztünk. Annyira jó volt a kertben lenni a tavaszi napsütésben, a hosszú és hideg tél után levetni a kabátot és mellényben dolgozni, élvezni a napsütést, gyönyörködni a hóvirágokban, nézni a veszekedő verebeket, cinkéket. Megölelni egymást, és örülni a tavasznak.

A kerítés mellé több helyen vörös vesszejű bokor nőtt az elmúlt évben, nem tudom, mi lehet az, talán som. Mivel nem jó helyre nőttek, megmetszettem őket,  a levágott, vékonyabb vörös, és hajlékony vesszők pedig szinte kínálták az ötletet, hogy vesszőkoszorút fonjak belőlük. Fotókon már láttam régebben, hogy hogyan csinálják, most ki is próbálhattam.

Meghajlítottam egy vesszőt kör alakban, majd kötöződróttal rögzítettem.

A következő vesszőt alá-fölé bújtattam, tekertem, míg volt mit tekernem.

Így jártam el  a következő vesszővel is, a végeket bedugdostam, hogy stabilan megálljanak. Így egy vékony vesszőalapot kaptam.

Ezt másnap  a kertből szedett puszpáng ágakkal, tuja levelekkel, és száraz orvosi zsálya ágakkal díszítettem. Sajnos a buxusunkat meglepte a puszpángmoly, szegényke betegeskedik.

Igazán illatos koszorú készült, aminek azonnal volt egy rajongója is.

Szép napot!