Adventi üzenet

Vannak olyan barátságok, melyek örökök, és amelyek hosszú idő eltelte után is úgy folytatódnak, mintha csak előző nap beszéltünk volna, mintha nem teltek volna el évek közben, amik talán fel sem tűnnének, ha a kis pólyás gyerekből azóta nem lenne ovis nagyfiú, és az ovis kislányból, kisfiúból kisiskolás, és igazi, felsős nagylány.

Ilyen a mi barátságunk is Andival, akivel hosszú idő eltelte után találkoztunk és akiknél éjszakába nyúlóan beszélgettünk családról, munkáról, gyerekekről és az ünnepről.

Szó volt az adventről is, arról, hogy hogyan lehetne ezt a várakozást, és a felkészülést átadni a gyerekeknek. Andi elmesélte, hogy idén szalmaszálat kapnak majd a gyerekek az aznapi jó cselekedetükért, ami majd a kis Jézuska fekhelyébe kerül, hogy az minél puhább legyen.

Csak beszélgettünk, beszélgettünk, egészen estig, míg a gyerekek is kidőltek.

És akkor én ott, és akkor megértettem, hogy ebben a rohanó világban, amikor észre sem vesszük, hogy évekig nem látjuk a barátunkat, amikor megy a nap nap után, hajtunk valami jobb életért, a mindennapokért, hogy jobb legyen a gyerekeknek, hogy meg tudjuk adni nekik a legjobbat, pont azt felejtjük el, mi az, aminél többet nem is adhatunk: a figyelmünket, szeretetünket és az időnket.

Erről szól az ünnep is, nem a drága ajándékokról, csokikról, játékokról. Arról a lelki tartalomról, amitől még felnőttként is emlékezni fognak ezekre az évekre, arra, amikor szálanként gyűjtötték a szalmát a jászolba, amit akkor kaptak, ha jót tettek, kedvesek, figyelmesek voltak egymáshoz és másokhoz. Azért, hogy a Jézuska kemény fekhelyét puhává varázsolják, miközben a szívük is megtelik melegséggel.

Így idén mi is készítünk egy Betlehemet, és gyűjteni fogjuk a szalmát a jászolba.

A képekre kattintva eléred a készítés módját.