Levendula-álom

Egy korábbi bejegyzésben már írtam, mit gondoltam gyerekkoromban, milyen lesz az életem.

Kislánykoromban, amikor a  felnőtt jövőmet kellett elképzelni, mindig házról, kertről, nagy családról álmodtam, akiknek kemencében sütöm a finom, illatos kenyeret, melyre a páratlanul finom, saját készítésű lekvárt kenek, reggelente közösen lángost reggelizünk a szépen terített asztal körül, a lángosra pedig saját készítésű sajtot reszelünk.  Reggel  levendulaillatú szappannal mosakszunk, és a házat is belepi a finom levendulaillat. Szóval amolyan nagymamás idillt, amiben nincs rohanás és tele van kedvességgel, türelemmel.

Hááát, ehhez képest persze folyton rohanunk, és ahhoz is sok évnek kellett eltelnie, mire végül találtam egy olyan lángos receptet  ami még nekem is sikerült, így legalább a hétvégi lángos reggelit megvalósítottam az álmomból.:-)

És hogy az álmom teljes legyen, végre van saját levendulám is. Igaz, nem egy levendulamező, de azért imádom, és arra elegendő, hogy egy kis levendulaillatot csempésszek a lakásba.

Ehhez a levendulákat megszárítottam, és kis zsákokat varrtam neki. Nem bonyolult, és nagyon kedves zsákocskát készíthetünk, olyat, mintha a nagyi szekrényéből került volna elő. Ehhez ki kell vágni egy 8*20 cm-es anyagdarabot.

A rövidebb oldalból 0,5-0,5 cm-t a fonák oldalra visszahajtunk, majd ezt levarrjuk.  Majd a hosszabb oldalát megfelezve félbehajtjuk, hogy a fonák oldala legyen kifele, és 2-2 oldalát összevarrjuk. Ezután kifordítjuk és mehet bele a szárított virág. A száját szalaggal elkötjük.

Persze a levendulát másra is használtam, készült belőle krém:

Ízesíthetjük vele a limonádét:

És alkotója lehet hűsítő testpermetnek is.

Szép napot!