Magasan a legjobb!

Bár erősen tériszonyom van, aminek állítólag evolúciós okai vannak :-), mégis arra szavazok, hogy magasan a legjobb! De persze csak akkor, ha nem egy kilátóról, hanem egy ágyásról van szó! 🙂

A magaságyás előnyei közül azt emelném ki, hogy nagyon kényelmes, különösen olyan derékfájósoknak, mint én is, ugyanakkor – mivel egy önellátó kis komposztálóról van szó – nagyon szépen terem: nekünk is egy kisebb zöldségdzsungelünk lett :-), holott korábban alig-alig maradtak meg a zöldségeink.

Használj ki egy szép őszi hétvégét és építs egyet te is! Mi így csináltuk.

A mi kis ágyásunk egy régi faládából készült, édesapám segítségével, aki – miután megterveztük a méreteket – összeállította az ágyás oldalait :a szélessége 120 cm és 250 cm hosszú és 40 cm magas. Bár több helyen láttam, hogy lehet szélesebb, szerintem ennél nem érdemes nagyobbat készíteni, mert azt nem lehet könnyen beültetni, kivéve ha 65 cm-nél sokkal hosszabb a karod 🙂

A faláda lapjai párnafával vannak összefogva, az ágyást 8 db 5X5X70 cm-es karó segítségével rögzítettük. A karók az ágyás négy sarkán, illetve a hosszabbik oldalon vannak elhelyezve. A faanyagokat lenolajkencével kezeltük, mivel élelmiszert termelünk benne.

Az ágyás helyét fel kell ásni, majd az aljába tegyünk aprított ágakból, fahulladékból kupacot, majd vágott füvet. Erre kerti föld, a legfelső rétegbe pedig jó tápdús föld kerüljön. A megtöltés közben folyamatosan tömörítsünk, nagyon jó kis módszer, ha belemászunk a gyerekkel és közösen leugráljuk :-).