csináld magad,  DIY,  otthon

Létrapolc házilag

DIY virágtartó kis lakásba.

Szponzorált tartalom

A szobanövények szeretete anyukámtól ragadt rám, emlékszem az óriási filodendronokra – melyek alig fértek el a szobában –, az előszobában csüngő aszparáguszra, a szobát körbefutó futókára, a vidám zöldikére, az ablakban virító anyósnyelvekre és szobafikuszokra.

Hamar megtanultam, hogyan kell öntözni, szaporítani a növényeket, és én is nagy növényrajongó lettem. Sokféle szobanövényünk volt, de kaktuszunk egy sem, mert anyukám nem rajongott a szúrós növényekért.

Aztán mégis bekerültek apránként a családba a kaktuszok, a legelsőt egy osztálykirándulás alkalmával vettem a botanikus kertben. Persze a kaktuszokért én feleltem, mert anyukám továbbra sem tudott megbarátkozni velük. 

Ráadásul az a hiedelem járta mifelénk, hogy az a “lyány”, aki gyűjti a kaktuszokat, nem megy férjhez, szóval anyukám még inkább szúrós szemekkel tekintett a szúrós “jószágokra”.

Aztán ahogy az lenni szokott, az iskolák miatt elköltöztem otthonról, és a kaktuszok apukám felügyelete alá kerültek. Neki különleges érzéke volt hozzájuk, gyönyörű állományt varázsolt a kis csenevész növényekből, és nagyon büszke volt rájuk.

Aztán tavaly váratlanul jött a betegség, és bár jobban van, nem épült fel teljesen, nem tudta már gondozni a kis növénybarátait: rám hagyta, én viseljem a gondjukat tovább.

Mivel nem kevés mennyiségről van szó, és nagy becsben szeretném tartani őket, mindenképpen kellett egy új virágállvány, ahol elférnek. Helyünk kevés van, ezért olyan megoldást szerettem volna, ami helytakarékos, mutatós, ugyanakkor elfér rajta sok-sok növény. Így esett a választás a létrapolcra. 

A mintát a polchoz egy galériaágy-létra szolgáltatta.

Szükséges eszközök:

Első lépésben méretre vágtuk a faanyagot: 2 lábat és 5 darab, különböző méretű polcot készítettünk el.

A lábak talpvégét, valamint a falnak támaszkodó oldalait 6 fokos szögben vágtuk le, hogy ferdén a falhoz helyezve is jól felfeküdjön. Mivel nincs gérvágó fűrészünk, szögmérővel mértük ki a szöget, és dekopírfűrésszel vágtuk méretre.

Ahol a fa megkívánta, megcsiszoltuk a felületet, majd a lábakat és a polcokat előfúrtuk a csavarozáshoz.

Polconként 2-2 darab furatra volt szükség, a furatokat a lábakon 6°-os szögben levágott láb-véggel párhuzamos egyenes mentén fúrtuk ki.

A furatok helyét úgy határoztuk meg, hogy a falhoz állítottuk a lábakat, beillesztettük a polcot, majd bejelöltük a helyet a lábakon a már meglévő furatoknak megfelelően. 

Ezután következett a fa festése. A létrapolcban az a jó, hogy többféle stílust elbír, lehet modern, koptatott, attól függően, hogy milyen lakásba kerül. Mi egy natúr-fehér verziót álmodtunk meg. 

Mivel növényeket terveztünk pakolni a polcra, fontos volt, hogy a felület ellenálljon az öntözéskor esetlegesen lecseppenő víznek, és le lehessen takarítani a földes koszt róla. Emiatt a polcot zománcfestékkel festettük le.

A kedvenceim a vizes bázisú festékek, a polc így kapott egy Poli-Farbe Cellkolor Aqua alapozó réteget, majd száradás után 2 zománcréteget is.

A vizes zománcot hengerrel szoktam felhordani: szép egyenletes, és vékony réteget lehet így felvinni a fa felületére. Így biztosan nem folyik meg a festék, és jól ki is tud keményedni a bevonat.

Már többször dolgoztam ezzel a zománcfestékkel, és az a tapasztalatom, hogy érdemes megvárni a száradási időket, mivel, ha a felület még tapadós, a következő réteg nem tud szépen szétterülni. Ha megfelelően száraz a festék, szépen kifeszül a film, és csodásan egyenletes lesz a felület.

A lábak esetében szerettük volna megtartani a natúr hatást, viszont, ha festés nélkül hagyjuk a fenyőt, idővel beszürkül a portól, esetleg bezsírosodik, és be is sárgulhat. A Poli-Farbe színtelen, vízzel hígítható fabevonó vastaglazúrja nem fedi el a fa szerkezetét, tartós védelmet biztosít, sőt, segíti a tisztíthatóságot is.

Miután minden festék megszáradt, összecsavaroztuk a polcot, majd felkerültek rá a növények.

Sokféle szobanövényem volt eddig is, de ezzel a házi létrapolccal, rajta a kaktuszokkal, a lakás igazi dzsungellé változott.

És bár régen sohasem értettem anyukámat, miért beszélget a növényeihez, mára én is oda-odaszólok nekik, hogy “gyere zuhanyozni, látom jó poros lettél”, “jaj, de szép az új hajtásod!”, “juj, megint megrágott a macska?”  Most már a kaktuszokhoz is van egy-két jó szavam, főleg, mikor nagyon szúrós kedvükben vannak.

Ja, és meg kell cáfolnom a régi városi legendát is, a kaktuszok ellenére férjhez mentem.


A bejegyzés támogatója: Poli-Farbe Kft.


Szép napot!

A bejegyzés saját képeket tartalmaz. Ha tetszett a bejegyzés, megköszönöm, ha megosztod másokkal is. Köszönöm, hogy meglátogattál, térj be máskor is, érdekes inspirációkkal, egyszerű receptekkel, könnyen kivitelezhető ötletekkel várlak. ♡

A blog Facebook oldalához ide kattintva csatlakozhatsz.