
A magyar „Rio”: Tarcal, amit érdemes megnézni
Tarcal a Tokaj-Hegyalja egyik legrégibb, honfoglalás kori települése.
Bár a tokaji borvidék legmonumentálisabb látványossága a lélegzetelállító, körpanorámás dombon álló Áldó Krisztus szobor, nem ez az egyetlen látnivaló, amiért érdemes Tarcalra utazni.
Június elején végre kisütött a nap és barátainkkal kiegészülve elutaztunk Tarcalra. Akkor még nem is gondoltuk, hogy mennyi csodával telik majd meg a szívünk a kirándulás során.
Az utak mellett mindenhol színpompás virágmezők virítottak: pipacs, kamilla, pipitér, mézontófű. A természet a legszebb arcát mutatta. Aztán feltűntek a szőlősorok, szabályosan kígyózva a hegyoldalakon, mögöttük hihetetlen kék színű égbolttal, és aprócska, fehér kápolnával a domb tetején.
A Szent Teréz- Kápolna és környezete egyszerűen varázslatos, olyan volt, mintha csak egy képeslapba csöppentünk volna.
A 196 méter magas Henye-domb tetején épült kápolnát 1749-50-ben Gróf Grassalkovich Antal építtette, Mária Terézia tiszteletére, és hálából adományaiért.
A kápolnát Szent Teréz tiszteletére szentelték fel: a helyi katolikus hívők október 15-én, a tarcali szüretkezdő napon ugyanis hagyományosan búcsújárással tisztelegtek a Szent előtt.
A második világháború óta romosan állt, 2015-ben a Gróf Degenfeld család újította fel. A vagyonától megfosztott család a háborúk után Romániában, majd Németországban élt, 1994-ben vásárolták vissza a szőlőbirtokot és a kastélyt, ami ma kastélyszállóként működik.
A kápolnát a kastélytól sétaúton keresztül is meg lehet közelíteni, illetve autóval is egészen fel lehet menni, a kápolna mellett van egy parkoló.
A következő úti célunk a bányató volt, bár a GPS kissé megviccelt bennünket, és valami igencsak szűk hegyi úton akart a tóhoz vezetni, amit nem vállaltunk be kocsival, de mivel megfordulni nem tudtunk, a Tokaji TV-toronynál kötöttünk ki, ahonnan gyönyörű a kilátás az egész Hegyaljára, és az Alföldre is.
Városunkból tiszta időben látni a TV-tornyot, most érdekes volt innen körülnézni.
Egy kis frissítő után elindultunk a tóhoz, és egy kis keringés után megtaláltuk a helyes utat: a legegyszerűbben úgy tudjátok megközelíteni, ha a Tokaj felőli főútról jobb oldalon lekanyarodtok (a Tarcal tábla után) és közvetlenül a házsorok melletti kavicsos földúton egészen a parkolóig, onnan pedig gyalog.
A tavat függőleges sziklafalak ölelik körül, a bányató vize gyönyörű türkizkék, amolyan Kék lagúna hangulat keríti hatalmába az embert.
A bányamunkák után visszamaradt mélyedést a csapadék és forrásvizek töltötték fel, emiatt ilyen színű. Állítólag nyáron 2-3 cm-es édesvízi medúzákat is találhatunk benne.
Fürdeni és horgászni, mint általában a bányatavakban, tilos.
A tótól egy szép sétaúton juthatunk el az Áldó Krisztus szoborig, persze nemcsak innen, hanem a városból is elérhető a szobor, a Könyves Kálmán utcában lévő parkolóból aszfaltozott sétaúton a szobor lábáig, majd választhatunk a kissé meredek, 130 lépcsőfokból álló lépcsősor és egy újabb sétaút között.
Jelentős kaptató, elég ide felmászni, de pihenőkkel nem lehetetlen és megéri a kilátás.
A szobor 8,5 m-es magasságával és közel 50 tonna súlyával, Európa legnagyobb Jézust ábrázoló gránitszobra, melyet Petró Attila adományozott Tarcalnak. Az alkotást 5 gránittömbből Szabó Sándor szerencsi szobrász készítette.
Néhány érdekesség Tarcalról:
- A legenda szerint a település nevét Turzol vezérről kapta, akinek Árpád ajándékozta ezt a területet. A vezér szobra látható a városban.
- Könyves Kálmán 1110-ben itt tartott országgyűlést, és itt született meg híres törvénye is a “boszorkányokról, mivel nincsenek, törvénykezés ne essék”.
- Természetesen a borokról sem szabad elfeledkeznünk, ha Tarcalról van szó: mindenképpen érdemes megkóstolni a helyi borokat.
Ezen a kiránduláson is megállapítottuk, hogy Magyarország gyönyörű, és csodás kincsekkel teli.
Szép napot!