Elkezdtük a karácsonyvárást

Az advent nálunk.

A virágzó karácsonyi kaktusz mosolyogva jelezte, hogy itt van ismét a karácsonyvárás időszaka.

Nálunk ez az időszak általában nyugodtan telik, egy kevés lakásdíszítéssel, filmnézéssel, takarítással, és illatozó sütik készítésével, amiket ugyan karácsonyra szánunk, de általában jóval előtte elfogynak.

A nyugalom persze csak néhány éve szállt meg ennyire minket, pontosabban engem, és ha én nyugis vagyok, a család is az.

Az történt ugyanis, hogy elengedtem azokat a dolgokat, amiket nem sikerült megvalósítanom: kevesebb a dekoráció, kevesebb a süti, és azt sem bánom, ha a család nem úgy akar eggyé válni a karácsony szellemével, ahogyan azt elképzeltem.

Szóval nincs folyton rendes lakás, és nem tökéletes ünnepi öltözékben gyújtjuk meg az adventi gyertyát sem, és kivárom, míg kibonthatjuk az adventi naptárat.

Emlékek az adventi naptárban

Az idei naptárunk emlékeket tartalmaz.   Olyan események, kirándulások, ünnepek, és hétköznapok fotóit, amik idén készültek, és amik egy részére már lehet, hogy nem is emlékszünk.

Ráadásul fotókat sem nyomtatunk már, csak digitálisan vannak elmentve, így viszont lesz egy évnyi fotó (nálunk minden napra kettő) , amiből a gyerekek összeállíthatnak majd egy albumot.

A kivitelezést sem akartam túlbonyolítani,  – és túl sok hulladékot termelni, – így egy borítékunk van, amit nyomdával díszítettem.  A számlálást pedig úgy oldottuk meg, hogy a boríték egyik oldalára minden nap egy pecsétet nyomunk.

Bár egy kis reklamációt kaptam a csokit illetően, de aztán mégis nagy örömmel beszélgettünk a mai fotókról.

Az ötlet Boritól van, és amiért megtetszett nekem, az az, hogy olyan ritkán nézünk vissza az évünkre úgy igazán.

Tobozkoszorú adventre

Az adventi koszorú készítésénél hagyomány nálunk, hogy a gyerekekkel együtt gyűjtött termésekkel díszítünk általában.

Ma viszont suliban voltak, így a férjemmel szedegettük a parkból a tobozokat, és közben alaposan felfrissültünk a fagyos levegőben. Némelyik már a földhöz fagyott, sok jó gyantás volt, de mi csak szedtük őket rendületlenül: a galambok, a fán éppen szundikáló baglyok és a járókelők legnagyobb csodálkozására.

Itthon kiszárítottam őket, majd jöhetett a ragasztópisztoly, némi sziszegés a forró ragasztóanyag miatt: hiába, a ragasztópisztoly nem lett barátom az évek alatt sem.

Megoldottam a kör négyszögesítését, akarom mondani, a négyszög körösítését.

Végül szalagokat próbálgattam, és a gyerekek gyorsan csillagokat vágtak ki egy papírdarabból.

Ezek korábbi próbálkozások voltak:

A tobozokon a fehér részek nem a ragasztó maradványai, hanem apró, ragacsos gyantakristályok, amitől igazi fenyőillat lett a lakásban.

Végül a kenderzsinóros verzió maradt meg.

Örömteli készülődést!

Szép napot!

Ha tetszett a bejegyzés, megköszönöm, ha megosztod másokkal is. Köszönöm, hogy meglátogattál, térj be máskor is, érdekes inspirációkkal, egyszerű receptekkel, könnyen kivitelezhető ötletekkel várlak. ♡

A blog Facebook oldalához ide kattintva csatlakozhatsz.