10 dolog, amit meg kell tenned 100 éves korod előtt

Illetve dehogy kell, ez az én személyes listám.

Ráadásul mindenkinek mások a preferenciái, és a lehetőségei is.

Ez a lista nem arról szól, hogy feltétlenül el kell menned az Antarktiszra, vagy hogy kötélugrást kell végrehajtanod 150 méter magasságból, akkor is, ha egyébként a tériszonyod miatt az alulétra tetején is szédülsz.

Megmondom őszintén, én nem is vágyom ilyenekre: nem akarom megmászni a Kilimandzsárót, nem  akarok Porsche 911-et vezetni – mondjuk, mást se, – krokodilokkal lubickolni, sőt, 50 méter magas darun vacsorázni sem (ld. alulétra).

Persze, ez nem azt jelenti, hogy nincsenek terveim, vágyaim, de azok távol állnak az extrémitásoktól, és feleslegesen nem is túráztatom magam, mondjuk az anyagi helyzetből adódó, – pontosabban nem adódó- elszalasztott lehetőségek miatt sem.

Ez inkább néhány iránymutató gondolat magamnak arról, hogy mi az, amiről a nagy rohanások közepette ne feledkezzek el így 40 és 100 év között. 

• Tanulni az idősebbektől: hányszor van az, hogy valaki elmegy a családból, ismerősi körből, aki tudott valami különlegeset, például isteni töltött káposztát főzni, és csak később gondolunk rá, hogy milyen jó lett volna ellesni a titkát, átvenni a tudást, tapasztalatot. Úgyhogy én most nekiállok kifaggatni az idősebb családtagokat.
• Tanítani a gyerekeimet: persze, ez szinte természetes, hiszen nap mint nap ezt tesszük, de talán pont az előbbi pontból következik, hogy nem biztos, hogy mindig azt tanítjuk meg, ami fontos, vagy ami különlegessé tesz minket. Szóval szeretnék a családi tudás- és értéktárból minél több mindent átadni a gyerekeimnek.
• Jelen lenni: nem várni valami csodát, a hétvégét, a karácsonyt, a nyaralást, hogy majd akkor jó lesz. Inkább örülni és megélni a jelent. Nálam például az a baj, hogy sohasem érek rá, folyton szaladok a hétköznapokban, pedig tényleg meg kellene állni, és megélni a pillanatot, most.
• Tanulni, tanulni, tanulni: a világot felfedezni, megismerni, megtanulni új dolgokat izgalmas kihívás. Ez az, aminek sose lehet vége, persze nem feltétlenül arra gondolok, hogy kezdjünk valami iskolarendszerű oktatást, de egy workshop, online tanfolyam, vagy akár az önképzés is jó megoldás, amivel teljesen új területeket lehet felfedezni. Egy új hobbit, egy új nyelvet, egy új játékot, egy új mozgásformát. Engem most a webgrafika és a kalligráfia foglalkoztat, de  szeretném leporolni a korábbi nyelvtudásomat is.
• Még többet nevetni: van egy olyan régi mondás, miszerint az ember akkor öreg, amikor már csak mosolyog azon, amin valaha nevetett. És valóban elfelejtünk nevetni, ahogy telnek az évek, amit én nemrég a ráncaimból vettem észre. És ha már ráncok, inkább nevetősek legyenek.
• Együtt lenni azokkal, akiket szeretünk:  közhely, de a nagy rohanásban erről elfelejtkezünk, és sokszor meglepődünk, hogy  már eltelt jó néhány hónap, hogy beszéltünk például a barátainkkal. Szóval több közös programot,  kirándulást, vagy csak egy jóízű beszélgetést szeretnék. Hiszen a legjobb dolog, amit magunk után hagyhatunk, az az a szeretet és jó érzés, ami a másikban él tovább.
• Továbblépni: az ember sokféle terhet cipel, rontott kapcsolatokat, stresszes időszakokat, fájdalmas emlékeket. Meg kell tanulni kezelni ezeket a dolgokat, és elengedni őket.
• Környezettudatosabbnak lenni: sokan kongatnak vészharangot a természet állapota miatt, és bár egy évtizede még valami távoli fantasy-nak tűntek ezek az előrejelzések, ma már napi szinten a bőrünkön érezzük a változásokat, elég csak a megbolondult időjárásra gondolni. Szóval fontos dolog, hogy mi magunk is tegyünk a környezetért a mindennapjainkban. Bár eddig is igyekeztünk ennek megfelelően élni, még tudatosabban szeretnék ezzel foglalkozni.
• Utazni: nem feltétlenül messzi-messzi helyekre, ez az ország is tele van annyi csodás tájakkal, és felfedezni valóval, amit még nem láttunk. Imádom a kirándulásokat, az arborétumokat, a hegyvidéket, az alföldet, a kastélyokat, a fesztiválokat.
• Odafigyelni magamra: Ez talán az egyik legnehezebb feladat, mégis nagyon fontos a testi és lelki egészség, ezt akkor tudja meg igazán az ember, amikor beteg lesz. Nálam, most a kitűzött cél az, hogy minél többet gyalogoljak, sétáljak, ahová lehet gyalog menjek, és a lépcsőt használjam a lift helyett.

A hosszú életről és az odafigyelésről ez a legkedvesebb idézetem:

„Ha igaz, hogy milyen rövid az élet és milyen színes a világ, akkor miért ne tegyek meg mindent azért, hogy minél tovább láthassam?” (Novák Péter)

Kíváncsi vagyok, te mit tennél hozzá, vagy mit vennél el ebből a listából.

Ezt a posztot a  Generali Előrelátó Programja  támogatta. Köszönjük a megkeresést és az együttműködést. A posztban szereplő vélemény anapfenyillata.cafeblog.hu sajátja.

Szép napot!

A bejegyzés saját képeket tartalmaz. Ha tetszett a bejegyzés, megköszönöm, ha megosztod másokkal is. Köszönöm, hogy meglátogattál, térj be máskor is, érdekes inspirációkkal, egyszerű receptekkel, könnyen kivitelezhető ötletekkel várlak. ♡

A blog Facebook oldalához ide kattintva csatlakozhatsz.