5 dolog, amiért várom az iskolakezdést

Augusztus végén az ismerősöktől, rokonoktól a leggyakoribb kérdés nálunk mindig az, hogy „Na, és várjátok már az iskolát?”

A gyerekek ilyenkor mindig kicsit bizonytalanok a választ illetően, mert hát várják is, meg nem is, ki tudja ezt eldönteni.

Bár a gyerekek nem mindig örülnek, hogy visszatérnek az iskolába, valamilyen oknál fogva a szülők nem mindig osztják ezt az nézetet. Azt lehet mondani, hogy még boldogok is.

Amerikában például vicces fotók születnek arról, hogyan örülnek a szülők az első iskolanapnak: jófejek a gyerekek is, mert viccesen és teljes átéléssel segédkeznek az ilyen fotók készítésénél.

Persze ennek a jókedvnek is megvan az oka, hiszen  szülőként én sem bánom, hogy vége van a végeláthatatlannak tűnő, logisztikai, szervezési, és szülői szempontból igencsak fárasztó 11 hétnek, hogy nem kell szinte minden napra újabb és újabb menüsort kitalálni, persze olyat,  amit a család minden tagja megeszik, ( egyébként ilyen nincs is) , nincs folyton programokon agyalás, hogy minél tartalmasabban teljen ez az idő.

Ezen a nyáron nagyon elfáradtam, a sok program, esemény leszívta az energiámat. Ahogyan nőnek a gyerekek, egyre nehezebb őket motiválni, olyat kitalálni, amiben szívesen részt vesznek, a házimunka is nehezebben megy, de azt nem hagyhattam, hogy egész nap csak tévézzenek, és kütyüzzenek.

Most mégsem ezekről írnék, hanem arról a néhány apróságról, ami mégis kicsit emlékezetessé teszi az iskolakezdést, és talán erre szívesen fognak emlékezni felnőtt fejjel a gyerekeim is, merthogy ezeket közösen csináljuk.

Könyvjelző készítése

A tankönyvekbe nem árt egy-egy könyvjelző, aminek készítésével elkezdjük a ráhangolódást az iskolakezdésre. Mi minden évben csinálunk újakat, eddigi kedvencünk a préselt virágos, mely egy gyönyörű kirándulásra is emlékeztet bennünket.

Papírírószermániások, ide hozzám!

Az iskolakezdésben az egyik legeslegjobb dolog, hogy igazoltan tölthetünk órákat a papírboltban, végigszagolgatva a radírokat, végigtapogatva a papírokat, füzeteket, megcsodálva a színes ceruzákat.

Sőt, ha a polcról ránk mosolyog egy gyönyörű notesz, most az is bekerülhet a kosárba, mert kell valami szépség az iskolai projekteknek, naplónak, és persze anyának is egy, a tervezéshez.

Az új könyvek illata

Nem tudom, ki hogy van vele, de én imádom az új könyvek illatát, és ezt a mániámat átadtam a gyerekeimnek is, így aztán végigszagolgatjuk a friss és ropogós tankönyveket is, és kedvencet is választunk, az illatuk alapján.

Egyedi füzetborítók

Szeretünk füzeteket befedni, kitalálni valami új dekorációt, ötletet, megvalósítani valami egyedit a gyerekekkel. Például ilyeneket:

Készítésük a képre kattintva elérhető.

(Persze ez csak a füzetekre vonatkozik.  A könyvek önapadó borítózásának végtelen és monoton folyamatát kifejezetten utálom. Pláne, hogy anno az elsős fiamnál sikerült megsemmisítenem néhány munkafüzet első lapjait, miután megpróbáltam leszedni a feladatokra tévedt borítót. Így a tanévet azzal kezdtük, hogy sűrű elnézések közepette lefénymásoltam egy ép munkafüzetet, hogy a gyerek tudjon dolgozni az első órákon. )

 +1 A tudás, a tanulás csodálatos dolog

A magyar közoktatás minden hibája ellenére, illetve attól függetlenül is a tanulás, a tudás egy soha véget nem érő folyamat, ami által gazdagabbak leszünk. Fontos, hogy a gyerekek is megértsék ezt, és élvezzék, igényeljék a tanulást, és ezt legjobban példamutatással tudjuk elérni.

+2 Ja, és egyébként is:

„Iskola nélkül vakáció sem lenne.” (Janne Teller)

Szép napot!