Hímezd ki a fát, avagy egy sámli átalakulása

Egy hasznos kisbútor felújítása.

A sámlival először a nagyapám házában találkoztam. Egy vidéki ház elengedhetetlen tartozéka volt ez a kis szék: mert nincs is annál kényelmesebb, mint a kis sámlin ülve pucolni a húslevesbe való zöldségeket vasárnap, no meg, a kopóvízbe mártott fiatal kakas kopasztása is erről kényelmes.

Ezen ült aztán az összes unoka, totyogós korától kisiskolás korig és nagyapa is ezen szeretett üldögélni a kertben, a kiskertet nézegetve, miközben lassan megivott egy pohár bort.

Szóval a sámli jó szolgálatot tett az élet minden területén, ezért nem nélkülözhettük mi sem. Beszereztünk kettőt belőle Panna lányunk születésekor. És hogy még szerethetőbb legyen, vidám pirosra és nárcisz sárgára pingáltam.

A kis sámlik kiszolgáltak babazsúrokat, bútordarabok voltak asztal alatti kis kuckókban, fellépőként szolgáltak apró lábacskáknak. A kisfiam születése után férfiasabb funkciót is kaptak: apró munkapadként töltötték napjaikat. Kaptak néhány kalapácsütést, satu szorította lapjaikat, és a kis fűrész fogai is megharapták fájukat. Szerencséjükre a csavarok és a szögek elkerülték őket, ezek a szekrénybe kerültek.

Ahogy telt az idő nemcsak ütöttebbek, kopottabbak lettek, de a színük sem volt már annyira menő.
Mivel azonban jó erőben voltak még, elhatároztuk, hogy felújítjuk őket.

Amire szükséged lesz:
Vizes bázisú alapozó- és fedőfesték fára (Polifarbe Cellkolor Aqua, Polifarbe Cellkolor Aqua alapozó)
Ecset
2 mm-es fúrószár, fúrógép
csiszolópapír
horgolófonal
hímzőtű

Először alaposan megcsiszoltuk a felületeket, különösen azokat, ahol hibákat találtunk.

Mivel nagyon tetszenek az egyszerű, geometrikus minták, ilyennel akartuk dekorálni. Egy-két lyuk akadt már az ülőfelületen,  így az volt az ötlet, hogy ezeket beépítjük a dekorációba. Így találtuk ki, hogy „kihímezzük” a felületet.
A hajó mintát a felületre helyeztük, és a hajó sarokpontjait szög (na, jó, nekünk csak csavarjaink voltak otthon) segítségével bejelöltük.

Ezeken a pontokon keresztülfúrtuk az ülőfelületet.

Ismét egy kis csiszolás következett. Portalanítás után alapoztunk, majd az egészre 2 réteg vizes bázisú festék került. Mivel a kisfiam szobájában fehér-fekete-szürke-kék és zöld színek vannak, alapszínnek a fehéret választottuk.

A száradási idők letelte után, egy tű segítségével, a lyukakon keresztül „kihímeztük” a mintát. Na, ez nem volt túl egyszerű, nem egyszer kellett „visszabontani” a hímzést, de harmadjára szépre sikerült.

És kékben is.

Igazi közös, családi munka volt.

Szép napot!