Egy vírusos hányás-hasmenés tanulságai

Egy anyának talán az egyik legnagyobb félelme, ha a gyereke beteg lesz, a nagyon magas láz, a másik pedig a folyamatos hányás és hasmenés.

Szerencsére ezek nagyon sokáig elkerültek bennünket, természetesen voltak betegségek és láz is, de extrém tüneteket egyik gyerek sem produkált.

Aztán egyszer a kisfiam az oviból kissé bágyadtan jött haza. Mivel péntek volt, azt gondoltuk, biztosan elfáradt az egész hetes „hajtásban”.

A fáradtságon kívül nemigen látszott rajta semmi, nem volt láza, nem fájlalta a torkát sem. Játszani nem akart, mesét kért, majd leült a kanapéra, és csendben  tévézett.

Lefekvés után gyorsan elaludt, de ez nem tartott sokáig. Erős hasmenés következett, amit hányás követett. Szegénykém teljesen legyengült. Persze próbáltam itatni, de az rövid úton kijött belőle, semmiféle szer nem használt. Éjszaka nagyon sokszor ébredtünk, de reggel mélyen aludt. A kisfiam, aki egyébként rossz alvó volt, úgy aludt, mint a bunda. Ez  nagyon aggasztónak tűnt. Többször ránéztem, hogy lélegzik-e még, olyan hangtalanul vette a levegőt.

Nem tudtam, mi a jó, ha hagyom kicsit pihenni, vagy ha ébresztgetem, és töltöm bele kanalanként a folyadékot.

Nem tudom, pontosan miért, de nagyon kétségbe estem, valahogy rosszat sejtettem. Amikor aztán erősen görcsölt, fájlalta a hasát, azonnal vittük az ügyeletre. Természetesen kórház lett belőle.

A kórházban rögtön infúziót kapott, közben többször ment a hasa, de hányni már nem hányt.

Hétvége lévén nem túl sok minden történt a kórházban, megfigyelés alatt volt, csak kapta sorra az infúziót. Egész nap bent voltam vele, próbáltam kicsit szórakoztatni, vidámítani.

Egy hétig volt a kórházban, nagyon gyengén, sápadtan hoztuk haza.

Akkorra már szinte egy hete alig evett, így megörültünk, amikor hazaérkezéskor húslevest kért.

De még nagyon sokáig tartott, míg rendesen enni tudott, fájlalta a pocakját. Ekkor adtunk neki probiotikumot, ami biztosan nagyon jó hatású volt, mert mindennap kérte a „pocakfájós” gyógyszert.

Azóta, ha valami kellemetlent érzünk hasi tájon, mindig kérik a pocakfájós gyógyszert.

 Amit ebből az esetből mindenképpen megtanultam, hogy ilyen esetekben:

• kis adagokban, folyamatosan adjuk a folyadékot,
• ha a kiszáradás legkisebb jele is jelentkezik (kevés vizelet, aluszékonyság, acetonszagú lehelet, hasi görcs) azonnal menjünk orvoshoz,
• a kisfiamat megtanítottam rendesen kezet mosni, amihez némi trükköt is bevetettünk, hogy  valóban legyen kedve a kézmosáshoz,

• a probiotikumok segítenek az ilyen betegségeket követően is.

Szép napot!

Ha tetszett a bejegyzés, megköszönöm, ha megosztod másokkal is. Köszönöm, hogy meglátogattál, térj be máskor is, érdekes inspirációkkal, egyszerű receptekkel, könnyen kivitelezhető ötletekkel várlak. ♡

A blog Facebook oldalához ide kattintva csatlakozhatsz.