A legjobb idézet hálanaplóba, Janikovszky Évától

Tanítani kellene.

Szerintem Janikovszky Éva írásaival kapcsolatban mindenkinek megvan a maga személyes története. Én gyakorlatilag akkor találkoztam először a könyveivel, mikor éppen elkezdtem olvasni. A napköziben egy könyvespolcon sorakoztak könyvek, amelyek közül a Ha én felnőtt volnék címűt vettem le először, mert nagyon megtetszettek benne a rajzok.

Aztán amikor szótagolva, lassan értelmezve elolvastam a könyvet, végképp megszerettem. Annyira vicces, szellemes volt, és később felnőttként újraolvasva már azt is láttam, hogy mennyire igaz.

Az egyetemi ösztöndíjamból ugyanis megvettem a könyveit. A Mosolyogni tessék! címűt már felnőttként olvastam. Nemrég írtam a hálanaplóról, na ez az idézet valóban abba való.

„Ne panaszkodjunk folyton a Jóistennek, őrangyalunknak, vagy annak, akiben hiszünk.

Vegyük észre, hogy vigyáz ránk, és legyünk hálásak neki.
Köszönjük meg, hogy ha már hülye fejjel felmásztunk a létrára, le is tudtunk jönni.

Hogy sietve lelépve a villamosról, nem ficamítottuk ki a bokánkat. Hogy azt a ronda nagy dongót kergetve, úgy borítottuk fel a fikuszt, hogy csak a cserép tört el. A sor bárki által folytatható.

Nem kell nagy hálálkodás, elég ha csak annyit mondunk: köszönöm. Érteni fogják. És azt is értik, ha kérünk valamit, csak ne kezdjük jajgatással.
Fogalmam sincs, milyen frekvencián jutnak el a köszönetek és a kérések az illetékeshez, de eljutnak. Van, ami nem teljesíthető.

S befejezésül egy gyermeteg, ám hatékony javaslat. 

Azokban a pillanatokban, amikor jól érezzük magunkat – hazaértünk, hűvös a lépcsőház, a kinti hőséghez képest a lakás is elviselhető, levetettük a cipőnket, végre leültünk, ettünk egy falatot, ittunk is rá, sőt letusoltunk vagy beültünk a fürdőkádba – mondjuk azt, hogy ez jól esett. Hangosan.

Csodálkozni fogunk, hogy naponta hány jó percünk akadt. Ha estig nem felejtjük el – ez memóriatréningnek is jó –, köszönjük meg az illetékesnek az elmúlt napot.

Lefekvés előtt nézzünk fel a csillagos égre. Mert kánikulában csillagos az ég. Itt nem kell semmit mondani, érezzük úgyis, hogy ott van, és szép. Mi meg itt.”

Írom ezt a bejegyzést, miközben Máté fiam  a kirándulásról hazahozott ebihalakat úsztatja a kis lavórban, éppen most mosom ki az összegyűjtött toboztól kissé összegyantázott kabátját, aminek zsebéből előkerül néhány rozsdás szög is. 🙂

„Ha én felnőtt volnék és megnősülnék, olyan lakásban laknék, ahol labdázhatok a szobában, tölgyfát nevelhetek cserépben, aranyhalat tarthatok a fürdőkádban, és soha semmit sem kell kidobni, mert mindennek akad hely, amit hazahozok, akár lehullott vadgesztenye, akár rozsdás vasszög, akár összecsomózott spárga, akár eldobott villamosjegy, akár beteg sündisznócska.” (Ha én felnőtt volnék)

Szép napot!

A bejegyzés részben saját képeket tartalmaz, (nem saját kép esetén a képekre kattintva elérheted a képek forrását). Ha tetszett a bejegyzés, megköszönöm, ha megosztod másokkal is. Köszönöm, hogy meglátogattál, térj be máskor is, érdekes inspirációkkal, egyszerű receptekkel, könnyen kivitelezhető ötletekkel várlak. ♡