család,  gyerek,  kirándulás

A Kálvária-dombtól a Feneketlen-tóig: kirándulás Tatán

Volt egy kolléganőm, aki rajongott Tatáért, mindig azt mondta róla, hogy az a hely egy kis gyöngyszem. Ő volt az, akinek hatására elindultunk a „vizek városába”. Első alkalommal megnéztük a legnépszerűbb turistalátványosságokat, a Fényes-tanösvényt és persze az Öreg-tavat is.


Aztán a kezembe került Komondi Ágnes: Tata című könyve, és rájöttem, hogy ez a város még rengeteg felfedeznivalót rejt. Mert hát van itt kastély, vár, templom, angolkert, tó, abból egyenesen 20 is akad, tanösvény, csillagda, múzeum, vízimalom… és sok-sok érdekes sztori, amitől még izgalmasabb ez a hely.


Így aztán vissza kellett mennünk Tatára, ahol Ágival kiegészülve 2, talán kevésbé ismert részét néztük meg a városnak.

Kálvária-domb

Először a Kálvária-dombra sétáltunk fel, ami a maga 166 méteres magasságával a város legmagasabb pontjának számít, és 1958 óta természetvédelmi terület. Ági azt mesélte, hogy édesanyjáék gyakran jöttek fel gyógyulni erre a különleges energiát sugárzó helyre.

Kálvária-domb, fotó: Komondi Ágnes

A nyárfa fehér szöszmösze hófödtévé varázsolta a dombot, olyannyira, hogy a mobil fényképezőgépe azonnal jelezte is fotózáskor: hó.

Fellner Jakab kilátó

A dombon azonnal feltűnt egy magas kőépület, amiről lövésem sem volt, hogy mi lehet. Nem is sejtettem, hogy ezzel a gondolattal milyen közel álltam a jó válaszhoz, a jelenleg Fellner Jakab nevét viselő kilátó ugyanis eredetileg sörétöntöde volt, amiből az országban összesen 2 van.

Ez teljesen lázba hozott, szerintem nagyon izgalmas, hogy az apró sörétek gyártását hagyományosan ilyen tornyokban végezték és ez egy ipari épület eredetileg. A megolvasztott ólomötvözetet a középen üres, több emeletes torony felső szintjén lévő tégelyből csepegtették le vízzel teli tartályokba. A cseppek lehullva a felületi feszültség miatt gömb alakot vettek fel, majd kihűlve megszilárdultak. A sörét mérete a torony magasságától függ.

Ezt a tornyot 1939-ban építették, Stieber Antal bérelte ki a területet és alapította meg a Turul Sörétöntödét.

A sörétet a vadászat mellett az ipar is felhasználja, például a nyers vas- és acélöntvényeket a revétől és a rátapadt homoktól sörétszórással is tisztítják.

A 60-as években már más technológiával gyártották a sörétet, így a torony eredeti funkciója megszűnt, és közel 40 méteres magasságának köszönhetően mára látogatható kilátóként működik.175 lépcsőfokot kell megmászni ahhoz, hogy megláthassuk a hihetetlen kilátást a városra és a Gerecse hegyeire.

Kálvária kápolna

Fellner Jakab neve nemcsak ennél az épületnél merül fel, a dombon található kis kápolna az ő iránymutatásai alapján épült újjá az egykori és megsemmisült középkori templom alapköveire építve.

Víztorony

A város 1963-ban épült, 500 m3-es víztornya ma műemlékvédelem alatt áll, bár napi szinten nem látogatható, időnként koncertek, kiállítások színtere.

Kávária-szoborcsoport

A dombon megnézhetjük még a barokk Kálvária-szoborcsoportot, melyet Schweiger Antal faragott 1770 körül.

Napóra

Átellenben egy vízszintes napóra mutatóért kiabált, így persze, hogy kipróbáltuk, hogy mutatja az időt. Rá is jöttünk, hogy elrepült, így a Kálvária-domb tövében lévő Geológiai Múzeum és a kínai szúrósfenyő – ami igazi fenyőritkaság, és hajtását egy geológus a kabátujjában csempészte ki a pekingi Tiltott Városból – már egy következő kirándulásra maradt.

Réti-tavak

Hiszen ha már Tata, akkor tavat látnunk kellett! Először a Réti-tavakhoz mentünk, ahol eredendően nádasok, mocsarak húzódtak, és ahol az Esterházyak idején 9 halastavat alakítottak ki.

Ezek közöl a legnagyobb és egyetlen vízzel teli tavat néztük meg, amely mentén egy 2,5 km hosszú, 17 állomásos tanösvényt alakítottak ki, és van egy kilátó is.

Innen a tataiak által is kevésbé ismert Feneketlen-tóhoz sétáltunk el, ami a tanösvény része is, és amelyet már a középkori térképeken is ábrázoltak.

A kis, szabályosan kerek tó szerényen tükrözi vissza a felhőket, nem gondolnánk, hogy mintegy 18 méter a mélysége, ami egy ilyen síkvidéken szokatlannak, igazi természeti csodának számít.

És a csodákhoz legendák is tartoznak, eszerint a török időkben az egykori tatai apátság ezeken a réteken ásta el a kincseit. Miután a törökök megtudták ezt, megpróbálták megkeresni, de az ásás helyén egy feneketlen mélységű tó keletkezett, elnyelve a kincskereső törököket is.

Feneketlen-tó, fotó: Komondi Ágnes

A valóságban a felszínre törő források évezredes talajpusztító munkái miatt, a felszín beszakadásával jött létre a tó. Igazi elvonulós, lecsendesülős hely ez, szinte a város szívében.

Szívesen üldögéltünk volna még a tóparton, de mennünk kellett. Rengeteg felfedeznivaló maradt még Tatán, Ági a könyvében számos érdekességet bemutat, úgyhogy úgy búcsúztunk Ágitól, hogy ide mindenképpen visszatérünk.


Névjegy: Komondi Ágnes fotós és Tata szerelmese. Könyve, “egyvelege az útikönyvnek és a helytörténetnek”, írta Terpián Zoltán ajánlójában. 65 helyszínt mutat be, sok-sok érdekességgel, gyönyörű fotókkal. Ha Tatára készültök, vagy érdekelnek titeket Tata rejtett kincsei, keressétek Ágit és a Tata könyvet. Ági Tatakönyv oldalát itt találjátok. A fotós oldala pedig itt érhető el.


Szép napot!

A bejegyzés 2 fotó kivételével  saját (C) képeket  tartalmaz. Ha tetszett a bejegyzés, megköszönöm, ha megosztod másokkal is. Köszönöm, hogy meglátogattál, térj be máskor is, érdekes inspirációkkal, egyszerű receptekkel, könnyen kivitelezhető ötletekkel várlak. ♡

A blog Facebook oldalához ide kattintva csatlakozhatsz.