Irodából bútorfestő műhelybe: „Mindig vannak rajtam kék-zöld foltok, vízhólyagok, de imádom!”

Ez elég komoly fizikai munka, sok cipekedés, csiszolás, mégis megéri.

Prokop Zsófi  mindenféle ócskának gondolt bútordarabból színes csodát képes varázsolni. Érdemes odafigyelni a munkájára, pedig nem túl régen kezdte a bútorfestést.

De hogyan lett az idegenforgalmi és szálloda szakon végzett, irodában dolgozó Zsófiból bútorfestő?

„Sose szerettem a kötöttségeket, ülni egész nap a gép előtt, de nem jött semmi ötlet, hogy mi mást csinálhatnék, és féltem otthagyni a biztos havi fizetést.

Körülbelül egy éve jött velem szembe egy cikk a bútor újrahasznosításról, és ez felkeltette a figyelmemet, elkezdtem blogokat olvasni, videókat, képeket nézni a témában. Nagyon rápörögtem, úgy éreztem, hogy ez a nekem való. ”

Zsófi első munkája.

Sokáig vívódott, de  férje biztatására tavaly mégis rászánta magát: a számítógépet csiszológépre, ecsetekre cserélte.

A legelső bútora egy sötétbarna dohányzóasztal volt. Nem variálta túl, lecsiszolta a tetejét, ezt diópáccal és lakkal kezelte, a lábai pedig fehér zománcfesték réteget kapott.

Zsófi folyamatosan tanul, bújja a videókat, rengeteget olvas a témában és nagyon sokat kísérletezik.

Hogy miért fontos neki a régi bútorok megmentése? Zsófi így vall erről:

„Mindig szerettem a régi dolgokat, bútorban is, járműben is. Volt öreg Bogaram is, Pannóniám is, sok-sok idő, energia ment a felújításukra.

A bútorokkal is így van, néha sok bosszankodással jár a felújítás, de olyan jó látni, hogy a régi, csúnyácska darabokból miket lehet kihozni.

Lehet, hogy valaki már eltüzelne egy teljesen jó, masszív, jól összerakott darabot, csak azért, mert a barna színével már nem illik a lapra szerelt dizájnba. Pedig egy kis barkácsolás, csiszolás, ötletelés, festés, és máris passzolnak a modernebb lakásokba is.

Lehet hülyeség, de mintha a régi bútoroknak egyéniségük, lelkük lenne. Szerintem sokkal inkább lehet kötődni hozzájuk, mint az újakhoz. Talán egyre többen gondolják úgy, hogy érdemes megmenteni őket.”

A felújítandó bútorokat  bolhapiacon és a Facebook piacterén szerzi be:

„Nincs igazán koncepció, megérzés alapján veszem meg őket. Méretileg kell korlátozni, olyat tudok elhozni, ami befér az autóba. Van úgy, hogy meglátom a hirdetést, és már tudom is milyenre fogom megcsinálni, de többnyire nem hagynak elaludni, éjszaka pörgök, agyalok, hogy milyen is legyen az adott darab.”

Zsófi úgy alakítja a bútorokat, hogy modernebb külsőt kapjanak. Az antikolás, visszakoptatás nem az ő stílusa, bár elismeréssel tekint a szépen elkészített vintage bútorokra is.

„Az egyik kedvenc darabom egy kis retro  szekrényke volt. A hirdetésben néztem a méreteit, és már kezdtem lebeszélni magam róla, mert túl kicsinek gondoltam. De végül elmentem megnézni, és beleszerettem, annyira kis cuki volt. ” -meséli Zsófi a kis kék szekrény történetét, és abba is beavat bennünket, hogyan készítette.

„Tengerészkék színt gondoltam hozzá. A lábait és az elején a széleit lecsiszoltam, és natúran hagytam, csak viasszal kentem be. Az oldalait, az ajtót, a fiókokat alapoztam, és sötétkék (fekete színezővel még variáltam, hogy megkapjam a kigondolt tengerészkéket) akril festékkel festettem.

Egy ismerősömmel vágattam bőrből fogantyúkat, ezeket kapupánt csavarokkal szereltem fel.”

„Szerencsére nagy kereslet volt erre a szekrénykére, ezért elkezdtem keresni még ilyet, és találtam egyet. Maradt még a kék festékemből, de ugyanolyanra mégse akartam csinálni.

Kitaláltam hozzá egy kis mintát, csináltam egy V formát az elejére. Alul kékre, felül gyöngyházfehérre festettem, bordó bőrfogantyúkkal.

A két színnél egy kicsit összefolyt, először elég morcos lettem, de eszembe jutott, hogy van egy tekrecs vékony, sötétkék szatén szalagom, ezt ragasztottam végig a 2 szín közé. Végül jó is, hogy így alakult, mert tök jól mutatott azzal a szalaggal. ”

„Ez elég komoly fizikai munka, sok cipekedés, csiszolás, festék levakarás,  régi csavarok kiműtése….szóval mindig vannak rajtam kék-zöld foltok, vízhólyagok, sokszor izomláz, de mikor végre eljutok a festés részhez, az kikapcsolt, és olyan jó látni, hogy megvalósul, amit elképzeltem…..többnyire.

Azért van, hogy változtatni kell a terven. Szeretem ezt csinálni, kicsit függőséget okoz. Még rengeteget kell tanuljak, gyakoroljak, de egyszer szeretném, ha én is el tudnék kezdeni workshopokat tartani.

A nemszeretem része ennek a munkának, hogy „eladjam magam”. Sose szerettem szerepelni, nehezemre esett megcsinálni a facebook / instagram oldalalamat, de hát ez is hozzá tartozik.

Fotók: Prokop Zsófi

Ha kíváncsi vagy Zsófi további munkáira is, itt találod ezeket:

www.facebook.com/sophitavintage

https://www.instagram.com/sophita_vintage_interior

Szép napot! Anikó

A blog Facebook oldalához ide kattintva csatlakozhatsz.

Ha tetszett a bejegyzés, megköszönöm, ha megosztod másokkal is. Köszönöm, hogy meglátogattál, térj be máskor is, érdekes inspirációkkal, egyszerű receptekkel, könnyen kivitelezhető ötletekkel várlak. ♡