Őszibarackbőr, egészséges nasi házilag, befőzési maradékból

Az őszibarack négyszer: őszibarack eltevése maradék nélkül.

A kertünk ilyenkor már ontja a finomságokat: terem az őszibarack, érik a szeder, a nyári alma, pirosodnak a paradicsomok, és a  cukkini mindig meglep egy-egy újabb terméssel.

Ez persze folyamatos munkát is ad, minden hétvégére jut egy-egy befőzés, most az őszibarackon a sor. Szerintem nagy kincs az igazi, finom gyümölcs, így igyekszem maradék nélkül hasznosítani, így készült nálunk barackbőr is, ami az őszilé „mellékterméke” volt.

Na, de ne szaladjunk ennyire előre: a befőzést egy hete a barackbefőttel kezdtem, most pedig a már teljesen érett gyümölcsökből őszilevet, kevés lekvárt és őszibarackbőrt készítettem.

A barackot meghámoztam, felvágtam, üvegekbe tettem, vízzel felöntöttem és 2 ek cukorral, 1 kk citromlével ízesítettem. Befőzőautomatában hőkezeltem: 90 °C, 30 perc

Van egy lassúprésünk, amit imádok, mert a friss fogyasztású levek mellett megkönnyíti a befőzést is: amióta megvettük, ezzel készítek gyümölcsleveket, paradicsomlevet is.

Így jártam el most is: a barackot meghámoztam, lepréseltem a finomszűrőn, magát a barackhúst kétszer, háromszor is visszateszem, hogy minél több levet tudjak kinyerni belőle.  A  mi barackunk nagyon lédús, így a kész baracklevet nem kellett hígítanom, csak egy kevés citromsav és – a kisfiam kérésére, hogy olyan legyen mint a Sió baracklé, – egy kevés cukor került hozzá, aztán mehetett a befőzőautomatába.

A barackokat meghámoztam, citromos vízbe tettem. Lassúprésen lepréseltem. 2,5 liter léhez 2 teáskanál cukrot, egy kávéskanál citromsavat adtam. Befőzőautomatában hőkezeltem: 90C, 30 perc.

A megmaradt gyümölcshúst is hasznosítani szerettem volna, ekkor jutott eszembe a gyümölcsbőr, amit már régen ki akartam próbálni.

A gyümölcsbőr tényleg olyan bőrállagú, ruganyos, fényes, gyakorlatilag egy szárított, aszalt gyümölcspüré. Én most nem ízesítettem a barackpépet, de lehet hozzáadni cukrot, mézet, fűszereket.

Egyszerűen kibéleltem a tepsit sütőpapírral, vékonyan (2-5 mm) szétterítettem rajta a pépet, és kb. 60 fokon a sütőben szárítottam.

Fontos, hogy csak szárítsuk az anyagot és ne süssük. Az én sütöm ilyen szempontból nem tökéletes, így időnként kikapcsoltam, abban száradt, majd ismét begyújtottam a gázt, hogy felmelegedjen a sütő. Az is fontos, hogy a nedvesség el tudjon távozni a pépből, így fakanállal kitámasztottam a sütőt.

Bár a receptek 4-5 órát mondanak, de ez a kevesebb nedvesség tartalmú anyag nálam kb. 2,5 óra alatt készült el. A lényeg, hogy figyelni kell, akkor jó, ha bőrszerű, és nem nedves.

Gyümölcsbőr készülhet bogyósokból – eper, málna, szeder, ribizli -, cseresznyéből, meggyből, szilvából, barackból, egyszerűen pépesíteni kell, illetve ízesíteni,  almából, körtéből is is finom, ez utóbbiakat érdemes előtte megpárolni.

Az elkészült gyümölcsbőrt lehúztam a sütőpapírról, majd feltekertem és felvágtam. Hogy meddig áll ell, arról nem tudok nyilatkozni, mert mind elfogyott.

A gyümölcsmaradványok a komposztba kerültek, a befőzőautomatából a forró vizet mosogatásra szoktam használni.

Szép napot!