inspiráció,  otthon,  recept

Gazpacho: jeges leves egy csöppnyi titokkal

A legjobb leves forró napokra, egy kis utazással.

„Arról szól, hogy igaz. Igazi ételek. Igazi hajópadló. Igazi víz és igazi sár. Valódi bánat. És igaz öröm.”

Van olyan, hogy amikor betérsz valahová, azt érzed, otthon vagy. Ahol jó érzed magad, ahol önmagad lehetsz,  ahol megnyugszol, ahol elérzékenyülsz, ahol nagyot nevetsz, ahol leveszed a cipődet és mezítláb vagy.

Valahogy ilyen érzésem volt, amikor Hosszúhetényben betértünk az Almalomb étterembe. És még inkább ezt éreztem, amikor megkóstoltam a levesüket: gazpacho. Friss paradicsom a kertből, selymesen lágy ízek, igazi nyári csoda. Nekem a barátság  íze.

Aztán, amikor hazajöttünk, és egy forró nyári napon meglátogatott minket a barátnőm a családjával, ilyen levest akartam, igazit, mint a barátságunk, ami kibírt éveket, távolságokat, iskolákat, szerelmeket, örömöt, bánatot. Együtt készítettük a mi barátság-levesünket.

Pexels

Én , ha jót akarok enni mindig megnézem Dragomán György receptjeit, mert benne sem íróként, sem „szakácsként” még nem csalódtam. És emberként is nagyon tisztelem a gondolataiért.

Így aztán az ő receptje alapján készült el az isteni levesünk.

Hozzávalók:

1 db kígyóuborka

5 db paradicsom ( a kertünkből)

1 fej hagyma

2 db paprika

3 gerezd fokhagyma

1 kiskanál majonéz

só, bors, olívaolaj, borecet

A zöldégeket a fokhagyma kivételével kockára vágjuk.

A fokhagymát blansírozzuk: hideg vízbe tesszük, majd felforraljuk, hideg vízzel leöntjük, újra forraljuk, majd ismét hideg vízbe tesszük. Így lágyabb, selymesebb lesz az íze.

A zöldégeket, a fokhagymát, és egy kanálnyi olívaolajat turmixoljuk össze. Az én gépem még az orosz időkből való nagy teljesítményű motorral van felszeleve, így a paradicsom héjának szinte nyoma sem marad benne. Így mi nem szűrtük le, ahogyan az író az eredeti recepteben javasolta.

Ezután jöhet hozzá a só, bors, borecet, ami helyett balzsmecetet használtunk , mert ez volt itthon. Na, és egy kiskanálnyi majonéz, és öt jégkocka. Jöhet az újabb turmixolás. (Ha leszűrted, és nem elég sűrű, mehet bele kockára vágott kenyér is, héj nélkül).

Aztán ehetjük is, közösen, nevetve, friss bazsalikommal. Mi kockára vágott fokhagymás pirított kenyeret tettünk bele, de mozzarellával is isteni. Mind elfogyott. 🙂

És néhány kép az Almalomb régi malométteremről.

Mi az, ami tetszett itt nekünk?

A vidáman folydogáló patak.

A megőrzött múlt, ami mégis nagyon mai.

A nyugalom, amit a környezet sugárzott.

Az ételek, és az italok.

A gyönyörű terasz, és a kilátás a teraszról.

Szép napot!

A bejegyzés  saját képeket tartalmaz (egy kivételével). Ha tetszett a bejegyzés, megköszönöm, ha megosztod másokkal is. Köszönöm, hogy meglátogattál, térj be máskor is, érdekes inspirációkkal, egyszerű receptekkel, könnyen kivitelezhető ötletekkel várlak. ♡

A blog Facebook oldalához ide kattintva csatlakozhatsz.

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük