Kevés hasznosabb ajándékot tudok elképzelni egy gyereknek, mint egy apró parcellát a kertben.
Ahol aztán megtanítjuk neki a kertészkedést, ahol rácsodálkozhatnak, hogyan lesz egy apró magból egy új élet. Ahol megtanulnak gondoskodni és felelősséget vállalni egy másik élőlényért. Ahol a képzeletükben a virágoskert kis dzsungellé változik, és kis manók és tündérek költöznek be a fa odvába, a kavicsok alá.
Szerintem sokan ámulattal nézzük Modeszta és családjának gyerekbarát kertjét, ahonnan gyönyörű példákat leshetünk el, hogyan szerettethetjük meg a kertet, a szabad levegőn való játékot a gyerekekkel.
„Amikor egy bő évtizeddel ezelőtt hozzákezdtünk a kertünk tervezéséhez és építéséhez, az egyik legfontosabb szempont az volt, hogy igazi családi oázist hozzunk létre.
A semmiből alakítottunk ki a férjemmel ketten egy olyan kis pihenőkertet, amiben nemcsak a munka öröm, hanem valóban kikapcsolódást jelent minden kint töltött perc.
Amikor nekifogtunk, már konkrét elképzeléseim voltak arról, hogyan szabom rá a külső életterünket az egész család igényeire, pedig még nem is voltak gyerekeink. 🙂
Amikor kimértük az ágyások helyét, már az elején leválasztottunk egy kisebb területet a majdani kerti gyerekkuckónak és a játszótérnek.
A gyermekeink születésének emlékére mindkettejüknek ültettünk egy saját fát, amik azóta is szépen növekednek, és a gyerekek ma már pontosan értik, hogy az örömünket fejezzük ki ezekkel a fákkal, amiért ők megérkeztek a családunkba.
A kisfiam egy Prunus serrulata ‘Kanzan’ díszcseresznyét kapott, a kislányunk születésére pedig egy Crataegus laevigata ‘Paul’s Scarlet’ fácskát ültettünk, amiről háromévesen már büszkén meséli, hogy az az ő saját galagonya fája.
Tavasztól őszig kis edényekkel, cserepekkel körítjük a fákat, amikbe már ők ültetik az egynyári növényeket, és öntözik is esténként.
Mindig az volt a célunk, hogy a kert szeretetére szoktassuk a gyerekeket, és bár sorházi otthonban élünk, aminek nincs hatalmas kertje, igyekeztünk olyan ötleteket megvalósítani, ami fenntartja az érdeklődésüket, és szívesen töltik kint az idejüket.
Így kaptak saját kis parcellát, amibe paprikát, paradicsomot ültetünk, borsót vetünk, ahonnan salátát lehet csipkedni, újhagymát húzgálni a vacsorához.
Ehhez már a palántákat is együtt választjuk és hozzuk haza a piacról.
Persze azért nem kergettem illúziókat abban a tekintetben, hogy a mindennapos gondoskodásba, alapos locsolásba nekem is be kell majd segítenem, de a cél nem is az volt, hogy mindez teher legyen a gyerekeknek, hanem megtapasztalni, milyen az, amikor valami a kezük alatt fejlődik, a gondoskodásunk által.
Fontos, hogy ezeket a tevékenységeket az életkorukhoz, képességeikhez igazítsuk mindig, és a kitartásukat, érdeklődésüket szinten tartandó, mindig meglepjük őket saját szerszámokkal, eszközökkel.
Kicsi korban még szinte mindent utánzással sajátítanak el, ezért nálunk a legfontosabb kerti eszközökből is található egy kisebb változat, ami csak az övék.
Arra is mindig nagy gondot fordítottunk, hogy sokszor és szívesen játsszanak kint, így a kis lekerített gyereksarok lassan beépült egy hagyományos fa játszótérrel, hintával, csúszdával, mászókötelekkel és létrával, homokozóval.
Ez a
játszóbirodalom saját kis kerítést, rózsaboltív bejáratot kapott, és szorítottunk benne helyet egy faháznak is, amit
Bagolyvárnak neveztünk el, és minden megtalálható benne, amire csak szükség lehet a kellemes nyári délutánokon.
Egy ágy kényelmes matraccal, színes párnákkal, ahol akár aludni is lehet. Egy alkotósarok, ahol rajzolhatnak, kreatívkodhatnak kedvük szerint, egy berendezett kis konyha, könyvespolcok, és egy kis takarító felszerelés külön ehhez a házikóhoz.
A nevéhez hűen baglyos témában dekoráltuk és rendeztük be, kapott függönyt, lámpásokat, és a falát a kisfiunk rajzai díszítik.
Saját terasszal, a terasz előtt kis ágyással rendelkezik, és, hogy mindannyiunknak kényelmes legyen, nem a gyakori „gyerekház” méretben építette a férjem, hanem egy normál belmagasságú fa fészerből alakítottuk ki.
Sosem gondoltuk volna, hogy annyi gyerek belefér egyszerre, mint amennyit a nyári vendégségek során látunk benne. 🙂
Ahogy nőnek a gyerekek, a kedvenc érdeklődési körük is változik, mániák jönnek-mennek, és én ebben is igyekeztem olyan saját készítésű ötleteket megvalósítani, amivel szívesen játszanak odakint.
Mivel nincs olyan gyerek, aki ne szeretne pancsolni, és mivel tudnivaló, hogy a vizes játékokkal akármeddig el tudnak bíbelődni, készítettünk a férjemmel egy kis „olasz” kikötőt, stéggel, házakkal, kishajókkal, homokos stranddal.
Mindezt ráerősítettük egy régi szögletes bádogkád szélére, amiben könnyen tudjuk a vizet cserélgetni, ha szükséges. Kishajókkal megtöltve, az árnyékban elhelyezve mindkettejük kedvenc kinti játéka lett.
Gyermeklelkű felnőttként a kertszeretetem egyik kiteljesedése, mikor mini kerteket készíthetek a gyerekeimnek.
Ebbe már ők is remekül bevonhatók, és ha lehetőség szerint szakszerűen készítjük el őket, és minden tavasszal végzünk egy kis karbantartást bennük, több szezonon át is remekül használhatóak.
Így készült nálunk a kisfiam
Dinó-kertje, amikhez kirándulásokon gyűjtött kavicsokat használtunk, és évelő, illetve egynyári fűszernövényekkel ültettük be.
Ezek a növények nem csak szépek, és a kert méretéhez megfelelően alacsonyak, de jól bírják a dinócsatákat is, miközben finoman illatoznak. A gyerekekre pedig veszélytelenek.
Ennek mintájára már összegyűjtöttem egy garnitúrányi mini dekor kerti bútort, amiből apró díszkert épül az idén a kislányomnak, egy amolyan igazi kis tündérkert.
Az ilyen beültetéseknél fontos, hogy olyan edényeket válasszunk, aminek lyukak vannak az alján, és el tud folyni belőlük az esővíz.
Igyekeztünk tehát egy olyan díszkertet kialakítani, amiben rend és szépség dominál, gondosan megválogatott növényekkel, árnyékot adó fákkal, ami megfelel a pihenni vágyó felnőtteknek is, de elegendő játéklehetőséget biztosít a gyereknek is a családban.
Úgy vélem, mindez nagyon fontos, és ha nem kapkodjuk el a kert „berendezését”, akkor remekül a család igényeire szabható a szabadtéri birodalmunk a mérettől függetlenül.
És ami talán az egyik legjobb a kertben, azok a kinti étkezések. A hétköznapi vacsorák, vagy a nagy hétvégi ebédek a teraszon, a kerti partik a barátokkal.
A nyári szezonra jutó családi ünnepeknek mindig igyekszem megadni a módját, amihez, és amikor csak lehet, kint terítem az asztalokat.
Mivel nagyon szeretek tematikus ünnepeket, előfordult már, hogy kifejezetten jól passzolt egy-egy témához a kerti környezet, de terítettem már a fűre is, bőséges lakomával, hatalmas pikniktakarókon.
Egy kis odafigyeléssel, kreativitással nem is olyan nehéz létrehozni egy olyan kertet, amiben édes a pihenés és maradandó élményeket hagy a kint töltött idő a gyermekeinkben is.”
Szép napot!
Képek: G Kovács Modeszta. Ha tetszett a bejegyzés, megköszönöm, ha megosztod másokkal is. Köszönöm, hogy meglátogattál, térj be máskor is, érdekes inspirációkkal, egyszerű receptekkel, könnyen kivitelezhető ötletekkel várlak. ♡
A blog Facebook oldalához ide kattintva csatlakozhatsz.