Tündérmesébe illő táj a Bükkben

Jégvarázs az ismert kirándulóhelyen.

Szerencsésnek mondhatom magam, mert e csodálatos tájat szinte minden évszakban meglátogatjuk a családdal. A Bükkhöz, Lillafüredhez,  múlhatatlan szerelem fűz.

Kapcsolatunk még a nyolcvanas években kezdődött, amikor az általános iskolai osztálykirándulás keretében ide buszoztunk a szomszédos megyéből. Nagy kaland volt ez akkor nekem, aki a városunk határát csak ilyen osztályrendezvények alkalmával léptem csak át. Ehhez persze meg is adtuk a megfelelő tiszteletet az új, oldalt csíkos mackónadrágommal, és mackófelsőmmel: melynek ujjai szintén duplán csíkosak voltak.

No, és az óriási, ultramenő nylon szatyrommal, aminek mindkét oldala színesen telibe nyomtatott volt, és a Skála áruház modellje mosolygott rajta. Ebben hoztam az útravaló elemózsiát, a Márka kólát (bár nem kóla volt, de mi így hívtuk), az Útitárskrémes szendvicset, és a Pilóta kekszet is.

A legemlékezetesebb élményem az volt, amikor a tó körül – akkor még nem tudtam, hogy Hámori-tónak hívják – sétálva   valamelyik srác kitalálta, hogy hegyet mászik, és elindult felfelé a nem túl lankás hegyen.

Persze hirtelen mindenki követni kezdte, és mire az osztályfőnökből, és a néhány szülőből álló felnőtt különítmény felocsúdott, már a hegy oldalán fákba, gyökerekbe kapaszkodott az osztálynyi alföldi diák. Felfelé még hagyján volt a kitaposatlan, nedves avarral borított terep, na de lefelé már csak gatyaféken tudtunk jönni, nem kevés feladatot adva a lent álló felnőtteknek, akik sorra kapkodták a hegyről lecsúszó gyerekeket, meggátolva ezzel a vízbe esést.

Bár a vizet sikerült elkerülnöm, az új mackónadrágom jól kilyukadt ebben az akcióban, amiért – mondanom sem kell – nem kaptam otthon dicséretet.

Kamaszként, majd egyetemistaként rengeteget túráztunk a környéken, és kisebb és nagyobb gyerekekkel is nagyon jó ide eljönni.

Most is megér egy kirándulást, hiszen a tájat csodás hó borítja, a tó vize befagyott, és jégfalként mered  a Szinva-vízesés. Ilyet csak ritkán látni.

Ha a látnivalókat kellene felsorolnom, végtelen hosszú lenne ez a bejegyzés, ezért csak néhányat említek, évszaktól függetlenül. (A honlapokon az egyes látnivalók nyitvatartását mindenképpen ellenőrizni érdemes.)

Kisgyerekkel is nagyon jó sétákat lehet tenni a Hámori-tó körül, mi még nagyobb kerekű babakocsival is elboldogultunk a tó oldalának egy részén (ezt természetesen csak tavasztól, őszig). Azon kívül, hogy gyönyörű, tele van apró csodákkal.

A Palotaszálló teraszos sétányrendszere tele van érdekességgel, kis „barlangokkal”, szobrokkal, és sok-sok tájékoztató táblával. Persze a vízesés is kihagyhatatlan, mely az ország leghosszabb függőleges vízesése, kb. 20 m hosszú, és mesterségesen alakították ki.  A legfelső teraszon egy  játszótér várja a gyerekeket.

Az Anna- és a Szent István-barlangot sem érdemes kihagyni. Az Anna-barlangban Petőfi is járt, ez egy különleges, mésztufa barlang,  a falak tele vannak levéllenyomatokkal, megkövesedett ágakkal, gyökerekkel. Mindössze 7 ilyen van a világon, beleértve az Anna-barlangot is.

A Szent István – barlang hihetetlenül szép cseppkőbarlang, tele sokféle alakú képződménnyel, kis félhomállyal, a gyerekeknek nagyon tetszett. Ha szerencsénk van, denevéreket is láthatunk.

Nálunk a kirándulás záróakkordja mindig a vonatozás, Lillafüredről átmegyünk Garadnára, majd onnan vissza.

Ha már Garadna, nem hagyhatjuk ki a Pisztángtelepet.  Mi családilag imádjuk a pisztrángot, és itt egyszerűen utánozhatatlanul finom a frissen sült hal. A különleges füstölt pisztrángot úgy készítik, hogy egy éjszakát pácolják a halat tizenkétféle fűszerben és hagyományos módon füstölik bükkfa fűrészporon egy napig.

Sajnos, nagyon népszerű a hely, ezért kicsit sokat kell várni, de szerencsére lefoglalhatjuk magunkat a telepen lévő sebes, és szivárványos pisztrángok megfigyelésével.

A legújabb látnivaló a Libegőpark, a libegőt mi is kipróbáltuk ősszel, bár én elég tériszonyos vagyok, de a család többi része nagyon élvezte.

Magában a parkban van még kalandpark, játszótér, tematikus túraútvonalak.

Szép napot!