Ropogós héjú, foszlós kiflik házilag

Igazi pihe-puha belű, ropogós héjú nosztalgia kifli, amit szeretni fogtok, mert nemcsak finom, de egyszerűen elkészül.

Gyerekkoromban a kenyérgyár közelében laktunk. Reggelente elárasztotta a környéket a finom kenyérillat, bebújt a kulcslyukon, be egyenesen az orrunkba.

A reggelt a kenyérgyárban kezdtük, alig vártuk, hogy a kígyózó sor elfogyjon, és vehessünk egyet a frissen sült, meleg kenyérből.

És az isteni tejes kifliből, melyet úgy ettünk, hogy először letekertük a héját, amit gyorsan betömtünk, majd kicsit összenyomkodva megettük a hófehér kiflibelet is.

Aztán évekig nem ettem ilyen jó kiflit: felfújt, levegős, ízetlen pékárut lehetett csak kapni.

A nyáron viszont Nagyvázsonyban nyaraltunk, ahol minden reggel vázsonyi kiflit ettünk, ami olyan finom volt, hogy otthon is kellett valami hasonló. Na, ez a kifli bizony olyan! Nem is hittem el, hogy én sütöttem, annyira finom volt. 🙂

35 dkg liszt

2.5 dl tej

2.5 dkg friss élesztő

2.5 dkg vaj

1 teáskanál cukor

1 teáskanál só

Az élesztőt a tejben felfuttatjuk. A lisztet, sót, olvasztott vajat, és az élesztős tejet összekeverjük.

Jól összedagasztjuk a tésztát, – közben arra gondolunk, hogy milyen csinos lesz majd a karunk. Ne ijedjünk meg, mert egy kissé lágy tésztát kapunk, de csak a kezünket, és a deszkát lisztezzük majd nagyon alaposan.

A kész tésztát két felé osztjuk, kicsit megnyújtjuk kör alakban, ezt négy részre osztjuk.

Az egyes háromszögeket nagyon vékonyra nyújtjuk, majd a szélesebb oldalról feltekerjük.

Kb. 30 percig kel, addig 210 fokra melegítjük. A kifliket tejjel megkenjük, majd 15-20 perc alatt kisütjük. Ehhez én pizzakövet használtam.

Ha ilyenünk nincs, egy másik sütőbe tegyünk vizet a sütő aljába.

Annyira jól sikerült, hogy a család még melegen eltüntette mindet. 🙂 Ráadásul nagyon gyorsan elkészül, így hétvégén biztosan sütök belőle egy újabb adagot.

Szép napot!