Mi számodra a legnagyobb érték?

Oszd meg Te is a történetedet!

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy leány, aki elindult a nagyvilágba, hogy szerencsét próbáljon. Nem is kellett nagyon messzire mennie, talált egy helyet, ahol jó munkára lelt, és letelepedett. Ha két szóval kellene jellemezni az életét, ez a két szó a kreativitás és a vidámság lenne. Nevetése nap, mint nap végigcsengett az irodaépület folyosóján.

Aztán egyszer, hosszú évek múlva bezárták a gyárat, és a leány, aki ekkor már anya volt, új helyre került. A munkája, környezete nagyon stresszes volt. A nevetés elhalkult, mosoly lett belőle.

Maga sem vette észre, ahogyan csak gyűlt, és gyűlt a sok elfojtott feszültség, mígnem egyszer apró véraláfutásszerű pöttyök jelentek meg a lábán. Nem tulajdonított nekik nagy jelentőséget, talán egy-két napig észre sem vette őket a nagy rohanásban, mígnem egyre terjedelmesebbek és egyre fájdalmasabbak lettek.

Fontos projekten dolgozott, – legalábbis ekkor még azt hitte, hogy fontos, – ráadásul a központból jöttek ellenőrizni, így elhalasztott még egy napot, hogy orvoshoz menjen. Fájó, égő lábakkal, minden szó nélkül ment be dolgozni. Másnap reggel, amikor meglátta a lábát, már tudta, hogy nagy baj van.

A kórházban szépen ellátták, az élet lelassult, majdnem megállt, de közben forrongott benne a kétségbeesés és a tehetetlenség, az, hogy nem mondtak neki egyértelműen semmit. Végül hazaengedték, de otthon a lakás foglya volt.

Nem mehetett ki a napra, nem érhette szél, levegő, nem mehetett emberek közé. Csak ült otthon a beárnyékolt lakásban, és próbált hasznos lenni, miközben rémisztő gondolatai voltak. Félt.

Szembesült vele, hogy az emberi tudás véges, szembesült azzal is, hogy az ember élete is az.

Az orvosok által felállított szindrómákból nem volt hiány, hála az internetnek, saját magának is kreált néhányat. Egyik rémisztőbb volt, mint a másik.

Hirtelen lefogyott. Sokat. Máskor mit nem adott volna ilyen könnyű fogyásért, de most ez megrémisztette. Majd a gyógyszereknek és az injekcióknak köszönhetően felpuffadt.

Hónapok teltek el így. Aztán egy reggel arra gondolt, ez nem mehet így tovább, ki kell kerülnie ebből a betegség-örvényből, hiszen itt vannak a gyerekei, a családja, neki még sok dolga van itt.

Át kell programoznia a gondolatait, ki kell söpörnie a fejéből a rossz dolgokat. Olyasmivel kell foglalkoznia, ami örömet okoz, ami a négy fal között is művelhető, amit szeret. Régen tervezgette már, hogy elkezd egy blogot írni.

A gyerekekkel rengeteget kézműveskedtek, játékokat találtak ki, imádott festeni, a lakást rendezni. És az írás sem állt túl távol tőle: már az általánosban is írt néhány cikket a suliújságba, majd az egyetemen szintén, a Lombikbébi nevű vegyészlapba, és korábbi munkahelyén is születette egy-két iromány a tollából.

Idő sosem volt rá, hogy elkezdje, most viszont kényszerű „börtöne” kiváló lehetőséget adott erre.

És írni kezdett. Először csak halkan beleénekelt a világba: La, la, la, majd kicsit setesuta cikkek születtek, kezdetleges képekkel. De szerette őket, és ismét magára talált. Bizakodott és egyre jobban lett.
Kapott egy „szabad jegyet” a kórházba, rögtön mehet beutaló nélkül is, ha ismét előjönnek a tünetek, de ezt a jegyet nem szeretné felhasználni.

A blogírás és a kreatív tevékenység nagyon sok örömöt hozott neki. Olyanokat, amelyekre nem számított, mikor ezt az egészet elkezdte: barátokat, akikről kiderült, hogy valódiak, és akik a kezdetektől támogatják.

Új barátságokat, tévészereplést, kedves embereket, akikkel ismeretlenül is megkedvelték egymást, Olvasókat, akiknek pozitív visszajelzései bearanyozzák a napjait, lehetőséget az írásra, és még egy könyvet is, amelyben szerepelhetett.

Talán kitaláltad, hogy, ez a történet rólam szól.

Elindult egy új kezdeményezés Magyarországon a Bonux jóvoltából: amely azt üzeni, ha magunkban keressük a megoldást, egészen új értelmet nyerhet az életünk.

Ezt igazolja Elena is, akinek példája megmutatja, hogy érdemes elgondolkozni azon, melyek a legértékesebb dolgok a számunkra.

Azt gondolom, többeteknek van olyan története, amelyben egy jó döntéssel egy új lehetőséget kaptatok, vagy nagy változást értetek el. Lehetnek ezek akár apró dolgok, vagy nagy ötletek is. Szeretném, ha ezeket a történeteket megosztanád velem, hogy ezek másokat is inspiráljanak.

Ezért egy december 30-ig tartó játékot hirdetek: meséld el, mi a Te történetedet. Az ötleteket az anapfenyillata kukac gmail pont com e-mail címre várom, de kommentben küldheted a bejegyzés alá is.
Ha nem szeretsz hosszan írni, az sem baj, elég néhány mondat is. Az 5 leginspirálóbb ötlet, történet beküldője egy Bonux ajándékcsomagot kap.

Update: Nagyon szépen köszönöm mindenkinek a jelentkezést. Köszönöm, hogy megosztottátok velem inspiráló történeteiteket. A nyereményjáték nyertesei:

Guth Ildikó

Taraczközi Gusztáv

Várhalminé Zelei Edit

Böröcz Léda

Marton Dóra

Mindenkinek gratulálok, a nyereményeket postán juttatjuk el.

Szép napot!

Képek: innen. Ha tetszett a bejegyzés, megköszönöm, ha megosztod másokkal is. Köszönöm, hogy meglátogattál, térj be máskor is, érdekes inspirációkkal, egyszerű receptekkel, könnyen kivitelezhető ötletekkel várlak. ♡

A blog Facebook oldalához ide kattintva csatlakozhatsz