A felesleges újra hasznos lehet
Keress pénzt a már nem használt holmik eladásával!
Avagy így adhatod el a gyerekholmikat, és más dolgokat, amikre nincs szükséged.
Azzal kezdeném, hogy sosem voltam az értékesítők gyöngye, már az ovis boltos játékban is inkább vásárló voltam, aki kedvére költötte a papsajt-érméket homoktortára, pitypang csokorra, miközben ovistársam vérbeli kofaként kínálta azokat.
Az élet azonban nem egyszer úgy hozta, hogy el kellett adnom néhány holmit, hol kényszerűségből, hol azért, mert utazni vágytam, hol pedig azért, mert már nem fértünk a holmiktól.
Így árultam kamaszként magunk batikolta pólókat a „KGST-piacon”, gyerekholmikat a vaterán, különböző fórumokon, bababörzén, bizományiban, gyümölcsöt a piacon, játékokat a bolhapiacon, sőt kipróbáltam az önkiszolgáló bolhapiacot, és a Facebook-ot is, mint értékesítési lehetőségeket.
Igazán kismamaként jöttem bele a másodkézbizniszbe, amikor is egyrészt erősen megfogyatkoztak az anyagi forrásaink, másrészt már nem tudtuk hová tenni az alig használt kisruhákat.
Most összegyűjtöttem az eddigi tapasztalataimat a különböző értékesítésekről, melyeket évek alatt szereztem, hátha jól jöhet másoknak is. Mindegyik árusítással kerestem valamicskét, a fórumokon, online piactereken hónapok alatt átlagosan 10-70 000Ft, börzén 5-10 000 Ft, az önkiszolgáló bolhapiacon 5 nap alatt 18 000 Ft, Facebook-on 1000 Ft jött össze. Persze ez függ az árusított terméktől is.
Ha szeretnél gyorsan megszabadulni a holmiktól, akkor érdemes olcsóbban adni. Ha sokat szeretnél keresni, akkor inkább sok cuccot adj el kisebb darabáron. De olyan árat adj, amiért nem sajnálod odaadni.
Ruhákat, játékokat, elektromos cikkeket nem érdemes évekig tárolni, és aztán eladni, mert kimennek a divatból. Még egy méregdrágán vett Barbie hercegnő sem ér túl sokat 5-6 év múlva, hiszen addigra új hercegnők jönnek, (egyre jobb áron).
Fórumok
Kezdetben különböző adok-veszek fórumokon hirdettem. A babaszobán nagyon jó kis közösség volt, itt nemcsak eladni lehetett, hanem csevegni is a hasonló gondokkal, problémákkal küzdő anyukákkal, na és megosztani az örömöket is. 🙂
Eléggé pörgős volt az oldal, viszonylag könnyen lehetett eladni, venni bármit, hiszen a célcsoport helyben volt. Ami jó még az ilyen fórumokban, hogy könnyen lehet kérdezni, kicsit lehet alkudozni, és valamennyire utána lehet nézni, hogy valaki (akár vevő, akár vásárló) megbízható-e. Ugyanis vannak pozitív és negatív listák is, így figyelmeztetik egymást a kismamák, mert sajnos, mindenhova bekerülnek olyanok, akik átvágják az embert.
A hátrány, hogy mindent le kell fotózni, mert igazán csak képpel együtt lehet eladni. (Ma már ez talán nem annyira teher egy okostelefonnal).
Ami viszont fontos, hogy nem jó akármilyen kép. Az eladni kívánt holmi legyen tiszta (ez alap), és a környezete is, és lehetőleg mutatósan, előnyös környezetben legyen fotózva. Elmosódott, sötét, alig kivehető kép alapján senki sem szívesen vásárol.
Ez persze nem azt jelenti, hogy ha hibás a termék, azt úgy fotózzuk, hogy ne látszódjon, a hibákat minden esetben közölni kell, így mindenki jó szájízzel távozik.
A másik hátrány volt nekem, hogy vidéki lévén nem lehetett eladó-vevő találkát összehozni, mindenre postaköltséget kellett számolni, ami sajnos néha többe került, mint maga a termék, és a postázgatás sem volt a kedvencem.
Online piacterek: Vatera, Jófogás és társaik
Kevésbé személyesek, mint a fórumok. Fotózni itt is kell (és jól).
A vaterának az előnye a hátránya is: szóval van egyfajta biztonság a kötöttségek miatt, mind az eladó, mind a vevő részére, ugyanakkor kicsit nehézkes a kérdezés, és van valami visszavonhatatlan érzés a vásárlásban. Az időlimit azért jó, mert az ember tudja, mikor jöhet be a pénz, persze, ha sikerül az eladás.
Itt inkább nagyobb holmikat: babakocsit, kiságyat adtam el.
A Jófogáson már szabadabb a helyzet, lehet közvetlenül érdeklődni, viszont lehet, hogy fél évig is ott virít a hirdetés az oldalon, így én is jártam.
Bababörze
Árultam már bababörzén is, a helyi kismamaklub szervezte, ingyenesen lehetett asztalt foglalni. Egy napos program, rá kell áldozni az idődet az eladásra.
Ilyenkor viszonylag kevés a hely, ezért érdemes kosarakat, dobozokat, esetleg sztendert vinni (vállfákkal), hogy kényelmesen elférjenek a holmik. A ruhákat méret szerint jó csoportosítani, és nem árt csoportosan beárazni előre.
Bár a gyerekruhák, holmik új ára nagyon magas, mégis vannak olyan holmik, amiket csak párszáz forintért lehet eladni, ezeket lehet egy kosárba tenni, és ráírni, hogy 100-200 Ft/db, talán így kapósabbak.
Én főleg játékokat árultam, aminek láttán odagyűltek a gyerekek, ezzel odavonzva a szülőket is. 🙂
Ahogy megnéztem a kínálatot, leginkább babaruhákat árultak, őrületes mennyiségben volt ruha-ruha hátán, de leginkább 1-2 éves korig.
Amit nehezebb eladni, azok a szinte új babaruhák, a párhónapos korra valók: azok a vásárlók, akik ilyen méreteket vesznek, leginkább első gyerekes anyukák, nagyik, akik viszont még mindenből újat akarnak venni. A második gyereknél az ember már biztosan rájön, hogy ez felesleges, de akkor már ott vannak az előző gyerekről maradt ruhák. Kivéve azokat az anyukákat, akiknél a gyerekek neme változik, na, ők ilyenkor a célközönség.
A bababörze egyébként egy kisebb társasági esemény is, lehet barátkozni, kapcsolatot kialakítani, és az eladott holmik árát elkölteni csupa szuper, olcsó gyerekholmira. 🙂
Kisebb szünet után ismét belevágtam a holmik eladásába, egyrészt ismét felhalmozódott egy nagyobb mennyiségű játék/ruha, plüss, amitől már nem lehet megközelíteni a gyerekszobát, másrészt a gyerekeknek új biciklit szeretnénk venni, ami, valljuk be, nem kevés pénz. Ráadásul olvastam Kun Gabi cikkét is: A boldogság titka: ürítsd ki a gardróbodat, ami még egy lendületet adott.
Önkiszolgáló bolhapiac
Először egy önkiszolgáló bolhapiacon, a Garmadában árultam a holmikat.
Ez egy klasszikus bolhapiacként működő üzlet, azzal a különbséggel, hogy itt asztalok helyett polcokat lehet bérelni, és még az is különbség, hogy nem Neked kell árulni, hanem az eladók értékesítik a cuccaidat, az adott időszak végén pedig fel lehet venni a befolyt pénzt.
Először be kell jelentkezni 1-2 nappal korábban, hogy biztosítani tudják a megfelelő polcot.
Az üzlet egyébként nagyon kellemes, rendezett, és rögtön szimpatikus lett, mikor megláttam, hogy IKEA polcok vannak benne. 🙂
Az adatok felvétele után elkészítettem a leltárt (ezt előzőleg otthon is megteheted, ha valakinek sietős), és beáraztam a termékeket, melyekre rákerült a kódom is, majd berendezhettem a polcomat.
Érdemes csinosan elrendezni a holmikat, a polc ne legyen túl zsúfolt, de az sem jó, ha alig van áru a polcon. Úgy kell berakni, hogy ne féljen a vevő hozzányúlni a cuccokhoz.
Ezután már csak várni kell, hogy elkeljenek a dolgaink. Lehet telefonon is érdeklődni, hogy volt-e eladás, ez azért is jó, mert ha szabadul fel hely a polcon, akkor újabb áru kerülhet a helyére. Ha viszont nem mennek a holmik, akkor lehet akciókat csinálni.
Egyszer még alkudoztak is nálam, ez úgy ment, hogy kaptam egy e-mail-t, hogy az egyik termékemre érkezett egy ajánlat alkura, ezt elfogadhattam, vagy megírhattam, hogy nem érdekel az ajánlat.
A Garmadának van Facebook oldala is, mint eladó itt bevetheted a marketinges tudásodat, hirdetheted, reklámozhatod az árudat. 🙂
A bérleti időszak alatt bejárhatsz a polcodat rendezgetni, áruval feltölteni. Az egész olyan, mintha lenne kétpolcnyi kis boltocskád.
5 napig voltam „bolttulajdonos”, ami idő alatt csaknem a teljes árukészletem elfogyott.
A maradékot felajánlottam egy alapítványnak, mert itt erre is lehetőség van. Az üzletnek van egy civil szervezeteknek kitalált projektje: ezek a szervezetek eladhatják a tárgyi adományaikat, és a bevételt közvetlenül megkapják.
Egy hátránya van ennek az eladásnak, hogy ez az üzlet Budapesten van, így vidékieknek körülményes az értékesítés.
A Facebook-ot nem lehet kihagyni, ha eladásról beszélünk. Hirdethetsz az üzenőfaladon (nekem ez jobban bevált), és csatlakozhatsz egy csoporthoz, amely holmik eladására jött létre. Célszerűen valamelyik helyi csoporthoz.
Na, ez utóbbival én úgy jártam, hogy háromból kettőhöz sikerült csatlakoznom. Az egyik úgy tűnik, elhalt, valószínű, hogy aki elkezdte ezt csinálni, az már nem folytatta. Ezért nem igazán szerencsés, ha csak egy admin van egy ilyen csoportban.
A másik csoportba csak kb. 2 hét múlva kerültem csak be, azt hittem, hogy ez a csoport sem aktív már. Már éppen feladtam, amikor beengedtek. A Facebook-os csoportbeli árusításról nincs túl jó tapasztalatom, tele van folyamatos feltöltésekkel, így a „hirdetés” hamar elvész. Nekem úgy tűnt, mintha csak sok-sok eladó lenne itt.
Van még egy megjegyzésem, ami a Facebook-hoz kapcsolódik. Lehet, hogy én nem vagyok elég trendi, meg nem tudom felvenni ezt a stílust, de nekem nem túl szimpatikus, ha valaki egy hirdetéshez ennyit kommentel: „Ára?????” „Helye???”
Mit mondjak: „Köszönés??? Jómodor?????”
Cserebere
Bár nem jelent közvetlenül pénzt, de nagy megtakarítás, ha tudsz cserélni. Nekem is volt egy barátnőm, akivel fiú-lány ruhákat cseréltünk, lévén nálunk lány volt az elsőszülött, náluk fiú. Ezzel mindketten jól jártunk, mert a ruházat, amit – jó esetben- évszakonként kell cserélni, nem kevésbe kerül.
Alapítványok, felajánlások
Ha már felesleges holmiról beszélünk, akkor ezt mindenképpen meg kell említeni. Ha nem akarod, nem tudod eladni a holmikat, de nem szeretnéd tartogatni, ajándékozd el. Játékok kerülhetnek az ovihoz, alapítványokhoz, különböző jótékonysági akciókhoz. Rengeteg rászoruló család van, akik nagyon örülnek a ruháknak, játékoknak.
Garázsvásár
Van még egy eladási forma, ami szimpatikusnak tűnik, és amit tervezgetek kipróbálni, ez pedig a garázsvásár. Csak sajnos, se kertes házam, se garázsom. 🙂 De rajta vagyok, mármint a garázsvásár szervezésen.
Az eladott holmik után a gyerekek megkapták a pénzt, hogy biciklit vehessünk belőle. Természetesen szép állapotú használtat.
Újra hasznosan
Még egy fontos dolog van, ami előkerülhet a használt holmik kapcsán, ez a környezetvédelem. Hihetetlen, hogy mennyi ruhát, játékot halmozunk fel, feleslegesen. Ezért mindenképpen érdemes a ruhákat megfoltozni, feltuningolni, ha van rá lehetőség.
Ez a rövid dokumentumfilm arról szól, hogyan dolgozzák fel indiai gyárakban a Nyugatról származó használt ruhákat: előbb színek szerint szétválogatják őket, majd levágják róluk a gombokat, cipzárakat. A textilt aztán péppé zúzzák, fonallá sodorják, és újra felhasználják, főként pokrócok készítésére. Elgondolkodtató az is, hogyan gondolkodnak az indiaiak arról, miért kell ezeket a csaknem teljesen új ruhákat kidobni.
Szép napot!
Ha tetszett a bejegyzés, megköszönöm, ha megosztod másokkal is. Köszönöm, hogy meglátogattál, térj be máskor is, érdekes inspirációkkal, egyszerű receptekkel, könnyen kivitelezhető ötletekkel várlak. ♡
A blog Facebook oldalához ide kattintva csatlakozhatsz.
