Csinálj velünk ugráló babot!
Hétvégén a kisfiam szülinapra volt hivatalos, és szerettünk volna az ünnepeltnek valami ötletes, saját készítésű ajándékot vinni. Így aztán tanakodtam, mit csináljunk és a választás az ugróbabra esett.
Imádom az ősi játékokat, mert egyszerűek, ugyanakkor nagyszerűek és kortalanok is. Nincs az a gyerek (és felnőtt), akit el ne varázsolnának. Ilyenek a bukfencező, ugró játékok, mint ez is.
Elkészítéséhez a következőkre lesz szükség:
Színes papír ( jó a kissé vastagabb fénymásolópapír is, én 120 g/m2-es papírral is kipróbáltam, de ennél ne legyen vastagabb, mert az nem működik)
Üveggolyó
Cellux
Nagyon jó kis nyuszis sablon található Joel oldalán, ezt innen letöltheted, ha egy igazán régi verzióra vágysz, itt találod, a mintás babok sablonja pedig innen letölthető.
Joel oldalán van egy klassz videó is van a készítésről, ezt is mutatom, mert segít az elkészítésben, ami egyébként nem túl bonyolult.
Nyomtasd ki a sablont (ez mehet közvetlenül a színes lapra is), majd vágd ki a formát.
Hajtogasd meg,
majd ragaszd össze a képen látható módon, mehet bele a golyó is:
Ezután ragaszd le a másik oldalt is cellux ragasztóval:
Lehet gyártani még egy párat és mehet a móka! Nagyon jó!!!
A kis babok egyébként kicsit olyanok, mint a mexikói ugróbabok, ami a Sebastiana agávé termése. Ezek a termések inognak, forognak, a levegőbe felpattannak, szóval tényleg viccesek. A mutatványt a sodrópille hernyója okozza, ami kemény fejét a a bab falához ütögeti, ezért mozog a bab. 🙂
Szép napot!
A bejegyzés saját képeket tartalmaz. Ha tetszett a bejegyzés, megköszönöm, ha megosztod másokkal is. Köszönöm, hogy meglátogattál, térj be máskor is, érdekes inspirációkkal, egyszerű receptekkel, könnyen kivitelezhető ötletekkel várlak. ♡
A blog Facebook oldalához ide kattintva csatlakozhatsz.
2 hozzászólás
Mónika Baricsa
Gyerekkoromban (kb. 40 éve) úgy csináltuk hasonlót, hogy az ezüst csokipapírt (akkor még sztaniolnak hívták, nem alufóliának) rátekertük a ceruza alsó részére (nem a hegyére), a túllógó kb. fél centit visszahajtogattuk, hogy egy zárt formát kapjunk, és beleraktunk egy csapágygolyót. A felső nyitott szélt is behajtogattuk, persze ott nem volt semmi alatta, így elég gyűrött lett, viszont ha finoman két ujjunk közé fogva megráztunk, a golyó belülről szépen kigömbölyítette. Aztán lehetett a tenyerünkön mozgatva ijesztgetni vele a többieket: „Nézd, egy kukac”. Így játszottak az öregek a múlt században.
Rácz Anikó
Szia Mónika! De szuper! köszi, hogy megírtad. Ezt nem ismertem, de biztosan nagyon jó! Jó ürügy, hogy gyorsan vegyek egy tábla csokit, és kipróbáljam. 🙂