csináld magad,  DIY,  gyerek

Csinálj velünk ugráló babot!

Hétvégén a kisfiam szülinapra volt hivatalos, és szerettünk volna az ünnepeltnek  valami ötletes, saját készítésű ajándékot vinni. Így aztán tanakodtam, mit csináljunk és a választás az ugróbabra esett.

9

Imádom az ősi játékokat, mert egyszerűek, ugyanakkor nagyszerűek és kortalanok is. Nincs az a gyerek (és felnőtt), akit el ne varázsolnának. Ilyenek a bukfencező, ugró játékok, mint ez is.

Elkészítéséhez a következőkre lesz szükség:

Színes papír ( jó a kissé vastagabb fénymásolópapír is,  én 120 g/m2-es papírral is kipróbáltam, de ennél ne legyen vastagabb, mert az nem működik)

Üveggolyó

Cellux

2

Nagyon jó kis nyuszis sablon található Joel oldalán, ezt innen letöltheted, ha egy igazán régi verzióra vágysz, itt találod, a mintás babok  sablonja pedig innen letölthető.

6

Joel oldalán van egy klassz videó is van a készítésről, ezt is mutatom, mert segít az elkészítésben, ami egyébként nem túl bonyolult.

Nyomtasd ki a sablont (ez mehet közvetlenül a színes lapra is), majd vágd ki a formát.

1

3

Hajtogasd meg,

4

majd ragaszd össze a képen látható módon, mehet bele a golyó is:

5

Ezután ragaszd le a másik oldalt is cellux ragasztóval:

7

Lehet gyártani még egy párat és mehet a móka! Nagyon jó!!!

11

A kis babok egyébként kicsit olyanok, mint a mexikói ugróbabok, ami a Sebastiana agávé termése. Ezek a termések inognak, forognak, a levegőbe felpattannak, szóval tényleg viccesek. A mutatványt a sodrópille hernyója okozza, ami kemény fejét a a bab falához ütögeti, ezért mozog a bab. 🙂

Szép napot!

A bejegyzés saját képeket tartalmaz. Ha tetszett a bejegyzés, megköszönöm, ha megosztod másokkal is. Köszönöm, hogy meglátogattál, térj be máskor is, érdekes inspirációkkal, egyszerű receptekkel, könnyen kivitelezhető ötletekkel várlak. ♡

A blog Facebook oldalához ide kattintva csatlakozhatsz.

2 hozzászólás

  • Mónika Baricsa

    Gyerekkoromban (kb. 40 éve) úgy csináltuk hasonlót, hogy az ezüst csokipapírt (akkor még sztaniolnak hívták, nem alufóliának) rátekertük a ceruza alsó részére (nem a hegyére), a túllógó kb. fél centit visszahajtogattuk, hogy egy zárt formát kapjunk, és beleraktunk egy csapágygolyót. A felső nyitott szélt is behajtogattuk, persze ott nem volt semmi alatta, így elég gyűrött lett, viszont ha finoman két ujjunk közé fogva megráztunk, a golyó belülről szépen kigömbölyítette. Aztán lehetett a tenyerünkön mozgatva ijesztgetni vele a többieket: „Nézd, egy kukac”. Így játszottak az öregek a múlt században.

    • Rácz Anikó

      Szia Mónika! De szuper! köszi, hogy megírtad. Ezt nem ismertem, de biztosan nagyon jó! Jó ürügy, hogy gyorsan vegyek egy tábla csokit, és kipróbáljam. 🙂

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük