Csalánlé : védd a növényeket!

Tavasszal megjelentek a magaságyásunkban az első csalán növénykék. Na, most minden normális ember kiszedte volna őket, de mi nagyon megörültünk neki :-), mert valahogy mostanában nem találkoztunk csalánnal, így ápoltuk, növesztettük a növényt, aki azzal hálálta meg ezt a gondoskodást, hogy egyre szúrósabb tekintettel kukucskált ki a paradicsomok mellől.

Mikor már óriásira nőtt, úgy gondoltuk, hogy eljött az ideje, hogy „mérgét” más növényeken töltse ki, ezért csalánszüret következett. Persze morcos mellőzött hercegnőnkkel azért kesztyűs kézzel bántunk.

Hogy miért mellőzött hercegnő? A csalánt valamikor termesztették, rostjaiból vásznat készítettek, finom hajtásaiból levest főztek, ez azonban a múlté, most árokszéli gyomnövényként tengeti életét. Lehet, hogy csípős természete miatt? 🙂

Nos, leszedegettük a növény leveleit, majd az egészre vizet öntöttünk, és vártuk, hogy csalánlevünk forrásnak induljon, naponta megkeverve azt.

A nyári napon nem kellett sokáig várni, színe megsötétedett, és kissé kellemetlen szagokkal kiegészülve elkészült a zöldtrágyánk. Már csak szűrni kellett az oldatot, és ötszörösére hígítva permetezhetjük vele a növényeinket, vagy mehet a növények tövére is.

Ha rápermetezzük a növényekre, azok bőrszövete megvastagodik, így ellenállóbak lesznek a betegségekkel szemben.

És ha mégis megcsípne minket a csalán? Csípje meg a kánya! állítólag nagyon jó a reumára, bár ez a csípés pillanatában nem biztos, hogy a szemünk előtt lebeg. A legjobb, ha nem vakargatjuk, és hogy enyhítsük a fájdalmat, szódabikarbónából és vízből készíthetünk „krémet”, amivel bedörzsölhetjük a felületet. Ha mégis súlyosabb a csípés, forduljunk orvoshoz.

Szép napot!