Erika, Gábriel, Panni és a többiek: egy retro fotel új élete

Nagyszüleink, dédszüleink még ragaszkodtak a bútoraikhoz, mert „benne tartották a lelküket”.

A gyerekszobák és a lányszoba megújítása lassan 1,5 éve kezdődött nálunk egy alapos szelektálással, majd festéssel, és a tanulósarok kialakításával, amiből kis részletet már mutattam korábban.

A szoba azonban még mindig folyamatosan alakul, most a régi fotel kapott új ruhát.  A szövet színét Panna választotta, ahogyan a falszínt is.

Nagyszüleink, dédszüleink még ragaszkodtak a bútoraikhoz, mert „benne tartották a lelküket”.  Én is szeretem a régi darabokat, mert ezer titkuk van, és összekötnek minket a múlttal.

Van néhány tárgyunk, ami attól különleges nekünk, hogy valamelyik családtagunké volt, és van egy-két olyan szerzemény, ami a gyerekkorunkat idézi.

Ez utóbbi kategóriába tartoznak a barna foteljeink is, amik  körülbelül 10 éve kerültek hozzánk. Még az akkori munkahelyemről, a festékgyárból vettem őket: a fa részeket felújítottuk, az ülőfelület rendben volt, csak a barna huzat nem tetszett, így aztán egy takaróval leterítve várták a megújulást.

Közben kutakodtunk kicsit, mi lehet a történetük. A fotelek alján egy kis tépett papírlap volt, az eredeti minőségi bizonyítvány, elég kevés információval: töredék név, elmosódott ITJ szám.

Több órás keresgélés után találtunk egy ugyanilyen karfájú fotelt, és annak az adataiból és az információk összeillesztéséből megtudtuk, hogy ő bizony Panni.

A Panni fotelt Biharkeresztesen gyártották, valamikor a 60-as, 70-es években, akkor, amikor virágzott a típusbútorok gyártása, a bútoroknak többfunkciósnak, könnyen gyárthatónak kellett lenniük,  és a kis méretű panellakásokhoz méretezték őket.

Szerintem ilyen, vagy hasonló fotele sok mindenkinek lehetett ezekben az időkben, mint ahogyan Erika vagy Gábriel széke, Réka, vagy Garzon bútora is.

Fotó: Fortepan, Erika szék

És íme, itt feszítek kétévesen egy ilyen fotelben, bár úgy tűnik, ekkor a cukrászat még lényegesen jobban érdekelt, mint a lakberendezés. 🙂

Úgy Ezekilencszáz-izében…

Az Erika székre én is határozottan emlékszem gyerekkoromból, ezen ugyanis állandóan hintáztunk, aminek következtében az egyik széknek ki is tört a lába, így aztán volt nemulass! Erre a székre anyukám még mosható huzatot is varrt.

Erika széken ülve és Női szeszélyt majszolva.

Nos, visszatérve a mi Panninkhoz, ő a Minőségellenőrzési Osztály osztályvezetői irodájában töltött be fontos szerepet: mérnökök, technikusok, igazgatók ültek az ölében, majd a modernizációval kissé háttérbe szorult és egy ritkán használt színmérő laborban pihengetett, míg végül egy gyári bútorvásáron meg nem vásároltam.

Az évek alatt többször gondoltam, hogy belevágok egyedül a kárpitozásukba, de  aztán ez valamiért mindig elmaradt, és végül amellett döntöttem, hogy szakszerű segítség mellett újítom meg az egyik fotelt.

Így kerültünk el Panninkkal a Szántó bútorhoz, akikkel a Praktika magazin hasábjain találkoztam először. Marci és Barbi mosolygós házaspár, egy tündéri kislánnyal és nagy-nagy állatszeretettel.

Nagy munkában a férjem is.

Marci 20 éve asztalos, de egyébként egy ezermester is, ami rögtön kiderült, amikor az akadozó tűzőgépet pikk-pakk megjavította a workshop alatt. Barbi eredetileg pedagógus, emellett kézműves foglalkozásokat tartott, nagy szerelmei a bútorok.

Az ilyen típusú fotelek még viszonylag könnyen át-kárpitozhatók, így azok is belevághatnak ilyen munkába, akiknek nincs ilyen előzményük.

Ilyen volt- Ilyen lett. Közben lement a nap is.

Azzal azonban számolni kell, hogy ez egy legalább 6 órás munka lesz: mi  is bontottunk, szabtunk, ragasztottunk, szegeltünk, tűztünk és varrtunk ezen idő alatt. De minden percét élveztük, teljesen bele lehet feledkezni ebbe a munkába.

A bontás lépéseit fotóztuk, így sokkal könnyebb a dolgunk a visszaépítéskor. Bontás közben reménykedtünk, hátha valami kincsre lelünk a kárpit alatt: Barbiék mesélték, hogy előfordult, hogy régi buszjegyet, papírokat találtak az ülés mögé becsúszva.

Nos, a kincs a kárpit alatt elmaradt, de a végeredmény láttán  öröm és büszkeség tölti el az embert: hihetetlen, hogy ezt mi újítottuk így fel.

Egyedül csak azt sajnáltuk, hogy valami aprócska időkapszulát nem rejtettünk a fotelbe, egy kis üzenetképpen a következő generációknak.

Panni pedig megújulva Panna szobájába került.

Szerintem gyönyörű és fiatalos lett. Érdemes volt megmenteni.

Ha szeretnétek ti is kipróbálni a kárpitozás vagy a bútorkészítés rejtelmeit, Barbiék workshopjait itt találjátok.

Szép napot!