Őszi levélgyűjtemény a suliba

Egy indián legenda szerint az égi vadászok megöltek egy medvét. Az állat vére az őszi égből az erdő fáira hullott. Ezért válik ősszel sok növény levele pirossá. Megint mások sárgák lesznek, mert az égi lakoma során a medvehúsból lecsöpögő zsír sárgára festi őket.

Ehhez az internetet hívtuk segítségül,  Pannával közösen kerestünk oldalakat, ahol tartósításra vonatkozó információk vannak, végül a http://kertpont.hu/ oldalon olvasottak alapján tartósítottuk az összegyűjtött leveleket.

Egy részüket lepréseltük, úgy ahogyan én is régen iskoláskoromban: újságba téve, régi lexikonok közé, azokba, melyekbe én tettem valaha :-).

Betettünk néhány levelet a fagyasztóba is két sütőpapír közé.

Zsírpapír híján sütőpapír között közepes fokozaton megvasaltuk, úgy, hogy rá törölköző került.

Vízfürdőben befőttes üvegbe viaszgyertyát olvasztottunk, ebbe mártottuk a leveleket, majd lecsepegtettük róla a felesleges viaszt.

A gyógyszertárban vett glicerint 1:2 arányban vízzel hígítottuk, ezt lapos tálba öntöttük, ebbe helyeztük bele a leveleket 3 napra.

Néhány nap múltán elővettük a különböző módon tartósított leveleket és összehasonlítottuk őket: a fagyasztott levelek megfeketedtek, és miután kiolvadtak, törékenyek lettek. A glicerinbe áztatottak rugalmasak, hajlékonyak maradtak, megőrizték a színüket.  A megvasalt levél kissé kifényesedett, de mivel nem zsírpapírral vasaltuk (melyet vékony viaszréteg fed),  a papír a levél szélén nem tapadt össze, így levágni sem kellett. Ez  nagyon jó alkalom volt összehasonlítani a zsírpapírt és a sütőpapírt ezen viselkedésük és funkciójuk alapján: hiszen a sütőpapírnak éppen az a funkciója, hogy ne égjen meg, illetve ne tapadjon bele a tészta. A viaszolt levelek szép fényesek és kevésbé törékenyek voltak.

Persze beragasztottuk és beazonosítottuk a leveleket is, és ismét megszületett a levélgyűjtemény.

Szép napot!