Pehelykönnyű krumplifánk

A sós ízek kedvelőinek, farsangkor is.

Rengeteg féle fánkot sütöttem már: túrófánkot, 10 perceset, indiait, pikáns nevűt és volt már nekünk almafánk is (a konyhánkban is, nemcsak a kertünkben).

A nagymamás kelesztős fánkok azonban ideáig elmaradtak, valahogy nem éreztem rá a kelesztett tészták lelkivilágára.

Ráadásul Gizi mama minden évben sorra sütötte a finoman illatozó fánkot családnak: már a földszinten magunkba szívtuk ezt az illatot, s mire a másodikra értünk, már alig vártuk, hogy beleharaphassunk az aranyló tésztába.

Családi ünnepségekre a sós verziót sütötte: a nagy vájlingnyi krumplifánk negyedóra alatt eltűnt a népes família asztalán.

Aztán Gizi mama a nyolcvanas évei elején egyszer viccesen bejelentette, hogy (ismét) nyugdíjba megy: most már nem szakácskodik otthon sem. Elfáradt.

És ezután nagyon kezdtek hiányozni a finomságai. De szerencsére a receptjeit, fortélyait átadta, és még mindig tudunk kérdezni tőle, ha valahol elakadunk.

Így aztán átvéve a stafétát, most már nálunk készült az egykori családi kedvenc, a krumplifánk.

Hozzávalók:

50 dkg liszt

3 db burgonya (héjában főtt, 50 dkg)

4 dkg friss élesztő

2 dl tej

1 db tojás

3 kk só

(az eredeti receptben 2 kávéskanál só szerepelt, de megfigyeltétek, hogy a régi kávés- és leveses kanalak nagyobbak voltak? )

olaj a sütéshez