Mit vegyek fel? Stílus- és színtanácsadáson jártam

A külső és a belső harmóniája teremti meg a ragyogást.

Kell ez nekem?

Sokféle gondolat kavarog a fejemben, miközben ezt a posztot írom.

Durva előítéletekről, egészségügyről, divatról, környezettudatosságról, szépségről, sznobizmusról,  jól megkomponált, de művi világokról, önazonosságról, önelfogadásról.

Talán furcsa lesz, és lehet, hogy eretnekségnek tűnik, de engem alapvetően sosem érdekelt a divat. Nem, nem az öltözködés nem érdekelt, hanem az aktuális divat. Valahogy mindig lázadtam ellene, hogy beálljak a sorba, mert kicsit mindig kilógtam onnan.

Túl sovány voltam, mikor húsosabbnak kellett volna lenni, túl kócos, mikor jólfésültnek, túl vidám, mikor komolynak, túl nehéz, mikor könnyűnek, túl szürke, mikor színesnek.

” Egy hobo egy virágcserépben…” Az én stílusomba az indiai ruha, bő vászoningek, bőrékszerek, szalmakalap, farmer, hímzett gézingek tartoztak nagyon sokáig.

Aztán minden megváltozott, a testem átalakult, mostanra jó néhány kilóval többet mutat a mérleg. Azt vettem fel, ami a méretemben elérhető volt és amiben elrejtőzködhettem. És közben előjött valami régi érzés: újra szembesültem az előítéletekkel, mint gyerekkoromban. Csak most a súlyom miatt.

Photo by Ella Jardim on Unsplash

Eleinte nem is értettem, hogy idegen emberek miért néznek rám ellenségesen, miért tesznek esetleg megjegyzéseket,  míg mások miért látnak el mindenféle tanáccsal, hogy mit kéne csinálnom, persze  pusztán csak  „jó szándékból”.

A mai társadalom sokszor  megnehezíti a túlsúlyos emberek életét,  valahol mélyen az gyökerezik az emberi tudatban, hogy a súlyfelesleggel rendelkezők lusták, buták, és csak saját maguk tehetnek arról, hogy így néznek ki. Jellemhiba ez és kész, vizuális környezetszennyezés. Pedig mindenkinek megvan a maga története.

Az enyém jó néhány évvel ezelőtt kezdődött: szinte folyamatos hőemelkedéssel, náthaszerű tünetekkel, hosszasan kínlódva, egy, akkor még néhány hónapos baba mellett. Végül kiderült, pajzsmirigy gyulladás, amit ezután gyorsan orvosoltak.

Itt már 10 kilogrammal többet mutatott a mérleg.

Volt aztán időnként vérkontroll (csak TSH), ahol minden rendben találtatott: csak közben én folyamatosan fáradt voltam, és fokozatosan hízni kezdtem. Mivel ez egy folyamat volt, nem is tűnt fel annyira nagyon senkinek.

Sorra  jöttek az apróbb-nagyobb tünetek, amikkel én szép rendesen elmentem az orvosokhoz, és amiket szép rendesen elbagatellizáltak, vagy tünetileg kezeltek. Persze mindenki a saját területét, a bőrömet a bőrgyógyász,  a manduláimat a fül-orr gégész, és így tovább, mert hát cipőt a cipőboltból, ugye.

Photo by i yunmai on Unsplash

Pedig, ha a sokféle tünetet egyszerre beírom a számítógépbe, a net szinte ki is köpi a megoldást. Félreértés ne essék, nem elviccelni akarom az orvosok hozzáértését, csak én azt tapasztaltam, hogy az embert egészben nem nagyon látja a mai egészségügy. Bár úgy elég nehéz is összerakni a mozaikokat, hogy egyik-másik vizsgálatra fél-egy évet kell várni, például.

Szóval közben szép lassan mentek a negatív folyamatok a testemben, az egyik generálta a másikat, egészen addig, míg aztán nemrégiben beütött a krach: teljesen felborult hormon- és immunrendszer, óriási hízás nagyon rövid idő alatt, mindenféle bajok, azonnali műtét, lábadozás, izgalom a szövettani eredmény miatt.

Most már, kösz, jól vagyok, (nyelem a sok gombócot), vagyis alakulóban, remélem. Mert ezeket a folyamatokat nem lehet csak úgy, egyik pillanatról a másikra visszafordítani.

Sajnos, nem leszek – csiribi-csiribá -, holnapra nádszálvékony.  És most el is jutottunk ismét az öltözködéshez.

Miért vágtam bele?

Megmondom őszintén, amikor Bea, a Life&Beauty Önbizalomba öltöztetve tanácsadója megkeresett egyfajta együttműködés kapcsán, első gondolatom az volt, hogy én ehhez nem igazán kapcsolódom, bár Beáék nagyon szimpatikusak voltak.

Igazából a környezettudatosság gondolata miatt nem vetettem el ezt a lehetőséget mégsem: nevezetesen azért, mert egy ilyen szín-és stílustanácsadás „melléktermékeként” sokkal tudatosabban vásárol az ember ruhákat, kevesebb a mellényúlás, és ez összességében egy fenntarthatóbb gardróbot eredményez. A textil- és divatipar túltermelését és az ezzel okozott környezetterhelést látva erre mindenképpen nagy szükség van.

Szóval ez volt az első indokom, amiért belevágtam ebbe a kalandba, de végül rájöttem, hogy ennél sokkal többet kaptam.

Hogyan zajlott a színtanácsadás?

De ne szaladjunk annyira előre. A szín- és stílustanácsadásra barátnőmmel, Anitával érkeztem: Bea és lánya, Karina fogadtak bennünket. Már a bemutatkozásnál kiderült, hogy itt kicsit többről van szó, mint arról, hogy mi áll jól nekünk.

Ugyanis mindketten foglalkoznak önismereti fejlesztéssel, így a belső szépség, az önbizalom ugyanolyan súllyal került elő a foglalkozás során.

Először is azt fogalmaztuk meg, hogy mi a célunk, mit szeretnénk elérni, miért vágtunk bele a tanácsadásba. Nálam itt volt az a pont, ahol  rájöttem, mi is hajtott ide igazából: a testemben/testemen végbemenő változások után nem találtam meg a – korábban már kialakult – stílusomat. Hiszen a korábbi ruhatáram darabjai nemcsak, hogy méretben nem passzoltak már, de a fazonjuk sem volt előnyös.

Ezután következett a kendős teszt, amikor sokféle színkendő segítségével ellenőriztük, mely színek állnak nekem jól. Közben persze beszélgettünk arról is, én mit szeretek, és mit nem, milyen színű ruhákat hordok.

12 féle színtípus van, és az, hogy melyik típusba tartozik az ember, az a bőrszíntől, szemszíntől, és ezek harmóniájától függ.

A tesztből kiderült, hogy én a tél típusba tartozom, és alapvetően ösztönösen jó színeket hordtam eddig.

Ami jó hír még, hogy semmi sincs kőbe vésve, hiszen lehet olyan, hogy valakinek van egy kedvenc színe, de az nem az ő színtípusába tartozik: akkor se kell pánikba esni, hiszen az adott színnek van olyan árnyalata, mely már beilleszthető ebbe a színsémába.

A legnagyobb derültséget az ékszerkendők okozták, jót viccelődtünk a barátnőmmel azon, hogy hogyan fogjuk beadagolni a férjünknek, miért szeretnénk gyémánt fülbevalót.

Miért jó megtalálni a színeinket?

Ezek az én tapasztalataim:

• A hozzám illő színekkel csak úgy ragyogtam.
• A szem alatti karikákat halványították – láttam már nem egy optikai illúziós fotót, játékot, nos, ez is hasonlóan működik.
• A nem megfelelő színek rettenetesen öregítettek.
• Az előnyös színekkel jobban éreztem magamat, önbizalmat adtak.
• És egy közvetett előny: ha olyan ruhadarabot választunk, amik jól állnak, tudatosabban vásárolhatunk.

Testalkatelemzés

Igazából ez volt az a rész, amelyik nekem nagyon sok tanulsággal szolgált. A korábbi munkámból adódóan – kolorisztikai fejlesztőmérnök voltam – sok ismeretem volt már a színekről és a hatásukról, viszont a saját mostani testalkatomról nem tudtam objektíven gondolkodni.

Beának volt egy megjegyzése, ami nagyon megmaradt: amikor tanulta ezt az egészet, azt kérdezte a tanárától, hogy mi az, amit a túlsúlyosoknak tud majd mondani, és erre az volt a válasz, hogy ők biztosan nem mennek el egy ilyen tanácsadásra.

Pedig pont ebben az esetben nagyon fontosak az optikai, szabásbeli trükkök. Bár sokak egy kalap alá veszik őket, a túlsúlyosak sem egyformák, az alakjukat tekintve sem.

Photo by Lauren Fleischmann on Unsplash

A legtöbb bolt kínálata szerint óriási lepedőket kell hordani, aztán kész is: pedig ezek sokakat- így engem is – még inkább kövérítenek.

Ami érdekes még, hogy Beáékkal beszélgetve hogyan alakult pozitív irányba a testképem, hogyan világítottak rá a pozitív, szép tulajdonságokra.

Ezek, és a színeim ismeretében könnyebb lesz megtalálnom ismét a saját stílusomat, és a külső harmóniát, mely hozzájárul a belső helyreállításhoz is.

Bea és Karina oldalait itt találod:

Life&Beauty Önbizalomba öltöztetve

FB oldal

Ezt a posztot a  Life&Beauty Önbizalomba öltöztetve támogatta. Köszönöm a megkeresést és az együttműködést. A posztban szereplő vélemény anapfenyillata.cafeblog.hu sajátja.

Szép napot!