Levendulás mesefalu Borsodban

Több mint tízezer tő levendulával vár a Cserehát gyöngyszeme.

Gyönyörű hegyek, zöldellő völgyek között kanyarog az utunk, ahogyan az aprócska törpefalu felé utazunk.  Mintha csak a mesében lennénk, elvarázsol bennünket a táj, a lágyan ringó fűszálak, a napsütés, és a nyugalom, ami ebből a földből árad. Még az aszfaltút kátyúit is feledteti.

Az út végén azonban a mese nem ér véget: liluló domboldal, takaros házikók, rendezett, virágos falu, Keresztéte vár ránk. Nekem a Váratlan utazás című film ugrik be róla.

Fotó: Keresztéte

Hihetetlen, milyen helyek vannak ebben az országban, erről  ismét eszembe jut a következő: messzi tájakra vágyakozunk, beutazzuk a fél világot valamit keresve, miközben a kincs ott van az orrunk előtt.  “Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk” – Simone Weil.

Mint levendula-rajongó azonnal a levendulás felé veszem a utamat, a virágok még éppen nyiladoznak, de az illatuk már felejthetetlen.

A faluban 2014-ben kezdték meg a levendula telepítését a közmunkaprogram keretében – meséli Nevelős Barnabás, a falu polgármestere.

A napos, bokrokkal sűrűn benőtt domboldalt szerették volna hasznossá tenni, így jött a levendulás ötlete, melyre a szakemberek is áldásukat adták: a domboldal talaja, és klímája megfelelő e napfénykedvelő növény számára.

Mára már, a többszöri betelepítésnek köszönhetően, több mint tízezer levendulatövet gondoznak Keresztéte határában. Éppen épült a szárító, de nagyon sok tervük van: saját szörpöt, levendulamézet, teát szeretnének.

Fotó: Keresztéte

Most Levendulás napokra várják az érdeklődőket: június 24-én a Fő út melletti ültetvényen lehet majd levendulát szedni, lesz levendulaszentelés is, a falu központjában pedig programok:  citerazenekar, néptánc fellépők, és Mészáros Elek János műsora várja a vendégeket.

A további szedési napokról, és a részletekről, Keresztéte Facebook-oldalán tájékozódhattok.

Nemcsak levendulás

Keresztéte olyan, mint egy mesebeli kis falu: tornácos parasztházakkal, aprócska iskolatemplommal, fehérre meszelt faluházzal, picike, fehéren mosolygó önkormányzati épülettel.

A falu létszáma jelenleg 49, sokan a munka miatt városokba költöztek ugyan, de a házakat megtartották, pihenni, üdülni jönnek ide vissza. Igazi csendes, nyugodt vidék, ahol térerő csak néhol akad.

Fotó: Keresztéte

A házak zöme 1924-26-ban épült, a Cserehátra jellemző épületstílusban, jellegzetes, kontyolt tetővel.

A falu tiszta, szépen gondozott, a közmunkások éppen a növényeket ápolták, füvet vágtak, a faluházat takarították, mikor ott voltunk.

Az itt lakók szorgos emberek, zömmel állattenyésztéssel, méhészkedéssel foglalkoznak. A több száz méhcsalád a környező akácosokról gyűjti a mézet, bár a virágok idén lefagytak, jegyzi meg a polgármester.

A méhek a falu címerében is benne vannak, ahogyan a kereszt is, ami arra utal, hogy a hely valaha a kereszteslovagok fellegvárára volt. A vizsla a vadászatot jelképezi, a tölgy pedig a falut körülölelő 120 éves tölgyerdőre emlékeztet.

– Ha  pénteken jöttek volna, ehettek volna az itt szedett tinóruból – nevet a polgármester. Mert gombából is sok van errefelé, kedvencük a csirkegomba (rókagomba).

Kincs

Van még a faluban valami olyan kincs, ami tán, ha 2 van Magyarországon: ez pedig a 100 éves iskolakápolna. Kívülről templom, belülről templom és iskola, ahol a falu gyerekei tanultak egészen 1972-ig.

Keresztéte annyira belopta magát a szívünkbe, hogy levendulaszüretre biztosan visszajövünk.

Még több levendula lelőhely a Mert utazni jó blogon.

Szép napot!

A bejegyzés (3 kivételével, melyet köszönök a polgármester úrnak) saját képeket tartalmaz. Ha tetszett a bejegyzés, megköszönöm, ha megosztod másokkal is. Köszönöm, hogy meglátogattál, térj be máskor is, érdekes inspirációkkal, egyszerű receptekkel, könnyen kivitelezhető ötletekkel várlak. ♡

A blog Facebook oldalához ide kattintva csatlakozhatsz.