A fehér 50 árnyalata: világszínvonalú lakberendezés Szigetváron

Egyedi, inspiráló, praktikus kislakás egy kisvárosban.

Nem sokan mondhatják el magukról, hogy a lakásukat  – a hazaiak mellett – külföldi lakberendezési magazinok fotózzák, hogy ízlésformálóként, követendő példaként mutassák meg őket a világnak. A Merci-Ancsa páros és lakásaik bizony ilyenek: inspirálóak, eredetiek,  nem lehet mellettük szó nélkül elmenni. Ráadásul tele vannak humorral, élettel, imádom a blogjukat, a stílusukat is.

Most Mercivel beszélgettünk a lakásukról, és arról, mit gondol ő a lakberendezésről.

„Nagyon kötődöm ehhez a házhoz, itt nőttem fel. 3 éves koromban költöztünk ide, a szomszédos lakásba. Amikor megüresedett egy 28 nm-es , komfort nélküli, lepusztult lakás, azonnal ugrottam rá. Nem számított, hogy milyen állapotban volt. Mindenki le akart beszélni, nem lehetett, megvettem.

28 nm romhalmazt vásároltam, 2 évembe került mire végeztem vele.

Felújítottam és tetőtérbeépítéssel megnöveltem a teret. Lent maradt 28 nm, fent még 40 nm. Sajnos bútorokra nem maradt pénzem, sok volt a szükségmegoldás, aztán szépen lassan azt is megoldottam. Érdekes, de  kezdetben  egyáltalán nem vonzott a modern berendezés, persze ez nagyon gyorsan megváltozott. 🙂

Mindenevő vagyok, egyet megtanultam: soha ne mondd , hogy soha. 🙂 ” -meséli Merci a kezdetekről.

Honnan a lakberendezés iránti szenvedély? Tanultál-e lakberendezést?

A lakberendezést soha nem tanultam, ez öröklött adottság. Anyukám pont ilyen megszállott volt, mint amilyen én vagyok. Minden tőle ered, tőle és a Dédanyámtól.  Én ebben nőttem fel, mindig különleges dolgok vettek körül.

Emlékszem, amikor Anyukám a 80-as években szerzett egy tapétát ( fogalmam sincs honnan): fekete alapon nagy virágok, eszméletlen különleges volt, most is bevállalnám. A mesteremberek csak vakargatták a fejüket, nem tudták feltenni. Egy vastag műanyagbevonat volt rajta, amitől nagyon nehéz volt és állandóan lecsúszott a falról.

Nem tudom, hogy oldották meg végül, de nagy nehezen felkerült a falra.  És ez csak egy eset.

 Van-e kedvenc lakberendeződ, lakberendezési stílusod?

Nagyon sok jó lakberendezőt ismerek, szeretek, ha egy embert kellene kiemelnem, akkor ő  Wein Krisztina, minden arannyá válik a kezében, teljesen lenyűgöz a tehetsége.

Honnan inspirálódsz?

Minden inspirál, folyamatos mozgásban vagyok, én mindig teszek-veszek. 🙂

Az alapstílus mikor alakult ki a lakásban?

Hogy mikor alakult ki az alapstílus? Ezen a kérdéseden gondolkodom, de nem tudok rá válaszolni, mert nem tudom, hogy  mi az alapstílusom. 🙂

Miért pont a fehér?

🙂 Azért a fehér, mert annyira friss, szikrázó és üde. Mindent kiemel és mindent  szebbé tesz. Nem tudok más színt elképzelni. Kipróbáltam, nem ment.

Pár éve szürkére festettem a hálószoba falát, a 3. napon elkezdtem borzasztóan szenvedni, azt hittem megfulladok. 2 hétig bírtam, aztán visszafestettem. Nekem fény kell, fehér kell. 🙂

Praktikus kérdés: sokat kell takarítani? Meddig fehér a fehér?

Takarítani pont annyit kell, mint más színű lakást, mert pont annyi por van, mint a szürke, barna, vagy fekete lakásban.

Nem azért takarítunk, hogy ne lássa más a port, hanem azért, mert mi nem szeretjük.  Különben a fehér sokkal igénytelenebb, mint azt sokan hiszik.

Mitől egyedi a lakásotok?

Hát tőlem! 🙂

Ha valaki hasonlóan eredeti ötletekkel, stílusban szeretné berendezni a lakását, akkor mire figyeljen?

Ha valaki hasonló stílusú otthont  szeretne, a kiegészítőkre figyeljen, az a titka. Ha megnézitek, nálam  az alap teljesen semleges: Ikea bútor némi retróval fűszerezve, a dekoráció az, ami egyedié teszi a lakást.

A műszaki cikkek, háztartási gépek beillesztése  kényszer, meg kell oldani.  Én  nem görcsölök rá, hogy elrejtsem, a lakás stílusa elbírja a látványukat.

Melyik a  kedvenc lakásdekorációd? Készülnek saját kezűleg is dekorok?