Szeptember 13. az olvasás éjszakája, így a mai bejegyzésben egy könyvet ajánlok és természetesen mellé egy könyvjelzőt is készítünk. A könyv nagyon aktuális, az iskolakezdés problémáihoz nyújt gyakorlati és gondolati segítséget, a könyvjelzőt meg ki más készíthette volna, mint egy kisiskolás. Vágjunk is hát bele.
A könyvjelző készítéséhez szükség van:
- kartonlapra
- hímzőcérnára
- ollóra, ragasztóra
1. Vágjunk ki egy 8*20 cm-es kartonlapot, cikk cakk ollóval.
2. Rajzoljunk két pillangót a sablonnal. A sablon letölthető: kattints a képre, majd mentsd el. Nyomtatáskor válaszd a 9*13-as méretet, így kapsz a könyvjelző méretének megfelelő pillangót.
3. A kartonlapokat szúrd ki hegyes tűvel a körvonal mentén és a pillangó közepén. (ehhez mindenképpen kell felnőtt segítsége)
4. Mindig a pillangó közepéből kiindulva/visszatérve varrd ki a lepkét.
5. A könyvjelző hátuljára ragassz egy 7*18 cm-es fehér kartonlapot, melyet cikk cakk ollóval vágtál ki.
Készen is van:
:-)
„…az élet hosszabb, mint az iskola.”- Goethe
A könyvajánló kapcsán engedjétek meg, hogy megosszam néhány gondolatomat az iskolával kapcsolatban. Minden szülő azt szeretné, ha gyereke jól teljesítene az iskolában, megfelelne az elvárásoknak, jó tanuló lenne. Ez így van jól, de ugyanakkor ne felejtkezzünk el valamiről: a gyerekkorról, arról, hogy a gyerekünk mozogni, játszani szeret, ne vegyük el ezt gyerekünktől, azzal, hogy rengeteg különórákra járatjuk, extra házi feladatokat sózunk a nyakába. És arról se, hogy nem vagyunk egyformák. Arról, hogy szerintem az a legfontosabb az iskolában, hogy gyermekünk a világra nyitott, érdeklődő, tanulni vágyó gyerek maradjon és ezt megőrizze felnőtt korában is. Biztosan eretnekként hangzik most ez a gondolat, de azt gondolom, hogy nem kell mindenkinek főiskolára, egyetemre menni. Az édesapámék korosztályában még jó szakemberek, szakmunkások, technikusok voltak, olyanok, akik értették szakmájuk csínját-bínját, akik figyelték a szakmai újdonságokat és emellett nyitottak voltak a kultúrára is. Rohan a világ, de nem tudni, hova, legalább mi hagyjunk otthon a gyerekeinknek időt, hogy „megállhassanak”.
Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy ne tanuljon a gyerek, hiszen az írás-olvasás-számolás tudományának elsajátítása alapvető dolog, de ne ijedjünk meg, ha nem megy ez rögtön, hanem próbáljunk segíteni neki.
És ebben nyújt nagy segítséget Deákné B. Katalin: Minden kezdet nehéz című könyve: „A legjobb, ha nem iskolai módszerekkel, fegyelmezéssel és véget nem érő gyakorlással tanulunk együtt, hanem játékosan, esetleg nevetve a vétett hibákon. Az a kisgyermek, aki érzi, hogy őt akkor is szeretik, ha rosszul adta össze a hármat és a kettőt…, sokkal könnyebben győzi le a nehézségeket, mint azon társa, aki szorongva, segítség nélkül dolgozik, és sikertelen erőfeszítéseiért gyakran még szidást is kap.”
A könyvben sok játékos gyakorlat van a különböző tanulási problémák megoldására, taglalja a viselkedési problémákat, a gyerek délutáni elfoglaltságait. Nekünk nagy segítség volt iskolakezdésnél, és még most is- a második osztály után- tudunk belőle játszani.
Szép napot!
Keress a Facebook-on is: minden nap új ötlet, inspiráció itt:
https://www.facebook.com/pages/Anapfenyillatablogspothu/250663971725153?ref=hl
