„Láttam az elmúlást magam körül és úgy döntöttem, hogy én nem engedek az álmaimból.” Talán többen is vagyunk olyanok, akik néha elvágyódunk a város zajától, a rohanásból, a világból, ahol mindent pénzben és fogyasztásban mérnek, de valahogy hiányzik a bátorság, az elszántság, hogy kilépjünk a mókuskerékből. Zsófinak 23 évig volt kocsmája Kőbányán, amikor hirtelen elege lett a városból és az emberekből is, vett egy nagy levegőt, és párjával, Zoltánnal valóra váltotta régi álmát: kiköltözött Budapest belvárosából az Őrségbe. „48 évesen ültünk be a párommal az iskolapadba este munka után, mert egyikünknek sem volt jogsija és annyira ide akartunk  jönni! Vicces volt. – meséli a kezdetekről Zsófi. „Beleszerettünk az Őrség nyugalmába, csöndjébe. Megvásároltunk egy lepukkant házat melléképületekkel és 6900 négyzetméter területtel, amin van erdő és legelő is. Másfél év alatt felújítottuk és a boronaházikóban vendégházat alakítottunk ki.” Eleinte az ismerősök jöttek, akik hírét vitték a Démon tanyának, ma már a vendégek egymásnak adják a kilincset. És hogy miért Démon tanya? „Nem kell semmi cifra dologra gondolni, a macskánkról neveztük el”- neveti el magát Zsófi. „Nyáron már csupa visszajáró vendégünk van, de az ősz és a tél csendesebb. Ilyenkor szoktam horgolni, festeni és gravírozni, amihez szerettem volna egy saját kis kuckót.” – térünk át arra, mi volt az oka, hogy felépítették az erdő mélyén különleges lovaskocsi házikójukat. „A kocsi gondolata már régóta izgatott, angol újságokban láttam sok évvel ezelőtt. Adott volt a kihasználatlan erdős terület, és mivel nagyon szeretem a csöndet, vágytam erre az elbújós helyre. Itt csak az őzek, meg a madarak vannak.” A nagy lovaskocsit helyben vásárolták, erre építették föl a lakórészt az ácsok, Zsófi elképzelése szerint. „A belső rész a párom ügyes kezét dicséri, szinte mindent ő csinált. Kivéve a régi varrógépet, ami most asztalként funkcionál és a széket. A mosdóállványt rozoga állapotban vásároltam és ketten újítottuk fel. Én festettem és díszítettem régi csipketerítő lenyomatával. A türkiz a kedvencem, nálam mindenhol visszaköszön.” A szigetelt, téliesített kocsiban a hideg beálltával egy kis fatüzelésű kályha biztosítja a meleget. A kocsi a terasszal együtt 11,5 négyzetméter, de megtalálható benne minden, ami szükséges: egy ágy, pici pult, szekrénnyel, néhány polc, kályha, régi mosdó és egy bio WC. „A villany később lesz megoldva, egyenlőre elemes lampion ad annyi fényt, amennyi az éjszakai kiruccanáshoz kell. A kocsin ereszcsatorna is van, hordóba gyűjtöm a vizet. Iváshoz, főzéshez, – mert a teakályhán azt is lehet – a házból hozok le vizet kannával.” A kis lovaskocsiház neve Farkasodú: „A házikót az imádott kutyáim miatt neveztük el így. A kutyák, ha akarnak, jöhetnek velem a házhoz, de más nem.” – meséli Zsófi. „Az erdőhöz mindig vonzódtam, az embereket pedig egyre nehezebben viselem. Szóval sokat vagyok itt lent. A vendégházat sem hirdetem, de egyre többen jönnek és én ezt itt tudom igazán kipihenni.” A kis házat százéves erdő öleli, éjjel teljes a sötétség, látni a Tejutat. „Szerelmes vagyok az Őrségbe. Esténként a kocsiban vagyok, és hallgatom a tücsköket. Láttam az elmúlást magam körül és úgy döntöttem, hogy én nem engedek az álmaimból.” „Jövőre már sajtot is csinálok, én a belvárosi csaj…” -mondja nevetve, búcsúzásképpen. Fotók: Rotter Zsófia Szép napot! A blog Facebook oldalához ide kattintva csatlakozhatsz. Ha tetszett a bejegyzés, megköszönöm, ha megosztod másokkal is. Köszönöm, hogy meglátogattál, térj be máskor is, érdekes inspirációkkal, egyszerű receptekkel, könnyen kivitelezhető ötletekkel várlak. ♡