Miért fontos, milyen zsepit használsz?

A megfázásos időszakban folyamatosan szükség van rá, de zsepi és zsepi között is van különbség.

Amikor e sorokat írom, pont túl vagyunk egy elég agresszív víruson, ami körbefertőzte az egész családot, és jól levert minket a lábunkról. A sort a kisfiam kezdte, és az aznap még egészséges lányom meg is jegyezte, milyen jó Máténak, hogy itthon maradhat. Másnapra ő is megtudta, milyen jó is Máténak, bár ekkor már inkább ment volna iskolába.

Most próbáljuk bepótolni a sulis elmaradásokat, ami egy hétre és két gyerekre nem kevés feladat, már csak ezért sem jó hiányozni a suliból. Szerencsére manapság már nem túl gyakran betegek (kopp, kopp, kopp), de nem volt ez mindig így.

Különösen a lányom volt az, aki ovis korában szeptembertől áprilisig kisebb-nagyobb intenzitással szinte folyamatosan náthás volt. Legtöbbször nem volt nagyobb baja, csak folyt az orra, vagy kicsit köhögött.

Viszont nagyon utálta, hogy be van dugulva az orra, ezért gyakran használtunk az orrszívót, és a fiziológiás sóoldatos orrsprét, és törölgettem a nóziját, szinte ötpercenként, amitől az érzékeny kis orrocskája hamar kipirosodott . Többféle zsebkendőt is kipróbáltunk, mire megtaláltuk azt, ami elég puha bársonyos, és nem dörzsöli ki a bőrét.

A lányom az enyhe náthás időszakban, amikor csak folydogált az orra, járt oviba, de hogy maga is minél hamarabb ki tudja fújni az orrát, ezt játékosan tanítgattuk neki korábban, amikor még nem volt megfázva.
A legjobban azt szerette, amikor párát fújhatott az orrával a tükörre, mint egy mérges kiscica/kiselefánt/póni/kutyuska, éppen milyen kedvében volt.

Bejött még a havazásos játék is: ehhez a papírzsepit szedjük szét 1 rétegűre és tépkedjük apró darabokra, fontos, hogy könnyűek legyenek a „hópelyhek”. Majd tegyük ezeket egy tálcára, és a gyerek próbálja meg az orrával kifújni belőle a darabkákat.

Jókat nevettünk a nózifocival is, ami a kisfiamnak jött be leginkább, – de bevallom, én is nagyon szerettem – ekkor a papír zsebkendő egy rétegéből egy kis laza galacsint gyúrtunk, és a legóból épített kapuba kellett befújni a „labdát”, persze szintén az orrunkat használva.

Szerencsések vagyunk, mert a lányom viszonylag hamar megtanulta az orrfújást, bár ez egyébként nem könnyű, és mint oly sok minden, nem megy egyformán hamar a gyerekeknek.

Segítettek ebben az illatos, mintás és jó puha zsepik is, a kislányom szerette a rajzos csomagolásokat, és a lágyan illatosakat is. Az volt még a fontos, hogy ezek a puhaság mellett elég erősek is legyenek, ne ázzanak át azonnal, és ne szakadjanak el, bírják a kiképzést a még kicsit ügyetlenebb, apró kezecskékben is.

E két utóbbi az illendőségen és a szokásokon túl azért is fontos, mert a nátha (influenza) cseppfertőzéssel, vagy kézzel terjed (a szem- vagy orrváladék). A gyerekek pedig amíg kiérnek kezet mosni, képesek mindent összefogdosni. Vagy akár a kézmosást is megspórolni, amit pedig nem árt többször is tudatosítani bennük.
Ahogy azt is, hogy a használt papírzsebkendőt, ami nem más, mint egy komplett kis baktérium- és vírustenyészet, ki kell dobni a kukába, ne hagyjuk például a játszószőnyegen, hogy más kis mikrobiológusok tanulmányozzák.

Nézzétek, egy pihe-puha zsepivel még varázsolni is lehet:

fotó: pixabay

Szép napot!